A szocializmus idején elvileg egyenrangúvá vált férfi és nő. A felsőoktatásban való részvétel alapján mindenképpen, illetve abban is, hogy egyre több nő állt munkába.­ Mégis, már az ötvenes évek elején megjelentek azok a hangok, amelyek arról tanúskodtak, hogy a nők nem igazán voltak elragadtatva attól a folyamattól, amely egyenlő jog, egyenlő kötelesség helyett azt eredményezte, hogy „egyenlő jog papíron, jóval több kötelesség a valóságban”. 

Ezt a feszültséget fogalmazta meg egy, a szülői munkaközösségek ügyeiről szóló cikk is, amelyben olvasói véleményeket is közöltek Lehet-e a dolgozó asszony jó anya? címmel.

„Elgondolkodom. Hogyan is bírjuk? Hogyan jut időnk munkánk mellett arra, hogy gyermekeinkkel törődjünk, neveljük őket? Mert akarjuk és »mert jól osztjuk be időnket« – írta 1950-ben Váradi Ernőné Budapestről, aki a fárasztó munkanapok után a gyerekeivel eltöltött percekről is beszámolt. – A leckét mutatják. Gondosan átnézem, aztán a konyhába megyünk. Vacsorát készítünk. Ilyenkor esténként, mikor magamhoz ölelem őket, ragyogó, maszatos arcuk ad választ a kérdésre: lehet-e a dolgozó nő jó anya. Igen.”

A lapunknak címzett olvasói levelekben lépten-­nyomon előkerült, hogy mennyire kimerítő a háztartásvezetés és a gyakorlatilag teljes egészében a nők vállát nyomó gyereknevelés a munka mellett. 

E tekintetben ma már jobb a helyzet, egyre több családban nem kérdés, hogy ezek közös feladatok, kötelezettségek. Ehhez természetesen szükség volt arra, hogy a téma a közbeszéd részét képezze, hogy a nők ne törődjenek bele a helyzetbe. Mert a háztartás körüli munka valójában láthatatlan munka, amit számszerűsíteni lehet. Hogy mennyit ér, azt a respectforall.hu oldalon mi magunk is kiszámolhatjuk. Meg fogunk lepődni az összegen.

Szex szabadon?

A szocialista erkölcs nem tűrhette, hogy a szexualitást túlzottan szabadjára engedjék, a házasságtörést so­káig­ szankcionálták, az ötvenes években még pártfegyelmi járt érte. Ugyanakkor a haladó szellemű szocializmus országai­ban mégsem reagálhattak a középkori vallásosságra jellemző tabusított tiltással a kérdésre. A ’68-as diáklázadások és az azt kísérő szexuális forradalom természetesen a nem hermetikusan elzárt magyar társadalomban is éreztette hatását. 

1979-ben Szexuális élet – Szexuális kultúra címmel készült cikksorozat a Nők Lapjában, amelynek második része az egyenjogúságot vette górcső alá. A szexualitás szempontjából vizsgálta a kérdést; többek között dr. Lux Elvira szakértő véleményével keresték a választ arra, hogy az akkori fiatalok, fiatal házasok hogyan lavíroznak a szexualitás terén, tekintve, hogy nincs előttük minta, hiszen szüleik még teljesen más világban szocializálódtak. Olyanban, amelyben kizárólag a férfi lehetett a cselekvő fél, és a nő nem követelhetett jogokat a hálószobában. A cikk emellett egy igen érdekes dologra is felhívta a figyelmet. 

„1977-ben a Rádió tömegkommunikációs központjában Bernjén Anita pszichológus egy nagyon egyszerű, de frappáns vizsgálatot végzett. A tévé Ti és Mi című műsorával kapcsolatban gyerekeket kérdezett meg magáról a műsorról, és mintegy mellékesen azt is: mi szeretnél lenni inkább: fiú vagy leány? A fiúk 18 százaléka szeretett volna az ellenkező nemhez tartozni. A 455 lánynak ezzel szemben több mint a fele… Meg is indokolták, hogy miért. A fiúk szabadabban mozognak, nem fogják be őket a házi munkába, többféle pálya között választhatnak. Végül, de nem utolsósorban: már a 12 éves korosztálytól kezdve a lányok rendkívül igazságtalannak tartják, hogy a kezdeményezés joga a fiúké.”

Segíteni akaró férfiak

Az igazsághoz természetesen hozzátartozik, hogy ahogy ma is, úgy évtizedekkel ezelőtt is léteztek olyan férfiak, akik igazi szövetségesei voltak a nőknek, és nem tartották egészségesnek az egyenlőtlenséget. Az 1970. február 21-ei lapszámban érdekes, mai szemmel is előremutató téma borzolta a kedélyeket. A levelet egy bizonyos Medvegy Antal írta. Azt sérelmezte, hogy noha sokszor felróják a férfiaknak, hogy nem vállalnak elegendő részt a gyereknevelésből, ha akarnának, sem maradhatnának például otthon a beteg gyerekkel, hiszen a munka törvénykönyve beteg gyerek ápolására fordítható fizetetlen (!) szabadságot csak az anyának engedélyezett akkoriban. Pedig a levélíró bevallása szerint neki kedve és tehetsége is több van a betegápoláshoz, mint a feleségének. 

„Többször meg is vert”

Hogy mennyire fontos szereplő volt a Nők Lapja az olvasók életében, azt az mutatja, hogy bizony sokszor sötét témák is felbukkantak, a levélírók pedig segítséget vártak.