Fotós kollégámmal egy hétköznap délután látogatunk el a Ferenc pápáról elnevezett Café Francescóba. A kávézó nyüzsög, főleg fiatalok ülnek az asztaloknál, magyarok és külföldiek vegyesen. A berendezés a mai trendeknek megfelelően modern és letisztult, de nem steril. A helynek érezhetően barátságos az atmoszférája, amit megannyi apróság tesz kézzelfoghatóvá. Mint például a pénztárgép mellett elhelyezett pici, horgolt Ferenc pápa figura, vagy az üzenőfalat beborító színes cetlik, rajzok és polaroid fotók. „Nagyon jó hely. Imádom” – szól az egyik, lakonikus tömörségű üzenet, de olyan is van, aki egész verset írt látogatása megörökítéseképpen, és természetesen nem hiányoznak a páparajzok sem. Ez utóbbiak között meglehetősen merészek is akadnak, például a Ferenc pápát ürgeként ábrázoló alkotás. A keresztény-missziós kávézó modern és laza légkörét jól illusztrálja, hogy egy ilyen mű is simán kikerülhet a falra.
Az otthon érzését adja
Az egyik asztalnál három fiatal lány ücsörög, diákoknak tűnnek, mintha házi feladaton dolgoznának éppen, kiterített füzetek között. Arra tippelek, hogy ide járhatnak valahová a közelbe, és csak úgy beugrottak. Amikor leülök hozzájuk beszélgetni, kiderül, messziről jöttek, Újpestről, mindhárman a Károli Gáspár Református Egyetem óvodapedagógia szakának hallgatói. Miután megkönnyebbülök, hogy lesznek még a jövőben óvónők (mindhárman megerősítik, hogy diploma után a szakmában fognak elhelyezkedni), faggatni kezdem őket, miért érdemes átszelni a fél várost ezért a helyért.
– Belefutottam egy videóba a kávézóról, és egyből tudtam, hogy szeretnék ide eljönni. Azóta követem őket a közösségi oldalakon, mindenhol, ahol csak lehet, nagy rajongójuk lettem az első pillanattól kezdve. Én beszéltem rá a lányokat is, hogy járjunk ide – meséli Tóth Bori.
– Nekem az otthon érzését adja ez a hely. Itt sokkal magabiztosabban imádkozom evés előtt, mert tudom, hogy nem fognak emiatt kinézni – mondja Németh-Verbényi Anna.
– Sokkal barátságosabbak itt az emberek, mint általában, a felszolgálók és a vendégek is. Itt önmagam merek lenni, és ez rengeteget számít. Iszonyatosan jó érzés Ferenc pápáról látni képeket, a portréja alatt tanulni. Nekem fontos a hitem, és ha ránézek a tőle származó idézetekre a falon, az sokat ad. Ferenc pápa a szívén viseli a fiatalok sorsát, ami manapság elég ritka. Van gyerekmise és idősebbeknek szóló felnőttmise, de velünk, a két korosztály közötti fiatalokkal valahogy nem nagyon foglalkoznak. Ezért különösen hálás vagyok a pápának – teszi hozzá Bori.
A lányoknak ez a kávézó azért igazi oázis, mert a mindennapi életben is gyakorló katolikusok.
– Én ebben nőttem fel. Óvodában és iskolában végig egy kis katolikus buborékban nevelkedtem, de csak a gimnázium alatt éreztem biztosan, hogy nem azért vagyok keresztény, mert beleszülettem, hanem ez a saját döntésem. A hit azóta is fontos, igyekszem benne előrébb jutni, persze vannak hullámvölgyek, amikor nem érzem magam közel hozzá, hiába próbálkozom. De, gondolom, ez mindenkinél így van – mondja Dezsényi Laura.
A lelkiség üzenete
Közben megérkezik Rónaszéki János – vagy ahogy mindenki hívja, Janó atya –, vele idézzük fel a kezdeteket. Ideális az időzítés: napra pontosan ma egy éve jött létre a kávézót is üzemeltető Franciscus Alapítvány, és ma van a névadó Ferenc pápa megválasztásának tizenkettedik évfordulója is.
– Amikor két évvel ezelőtt itt járt Ferenc pápa, újfajta látásmódot hozott, ami lendületet adott a magyar egyháznak. Én magam személyesen is kötődöm hozzá, ő volt a szakdolgozatom témája, rengeteget olvastam tőle és róla. Így jött az ötlet, hogy jó lenne az ő üzenetét, lelkiségét egy kicsit jobban megismertetni a fiatalokkal. Egy kávézóba azok is betérnek, akik a templomba vagy a plébániára nem, ezáltal híd lehet a civil világ és az egyház között. Ide bárki bejöhet, teljesen függetlenül a vallásától vagy a hitéletétől, de ha nyitott rá, kaphat olyan tartalmakat, amelyek valamit el tudnak benne indítani, a szívében mély gyökeret tudnak verni – magyarázza Janó atya, aki gyerekkorában még focistának készült. – Játszottam is versenyszerűen, de egy sérülés miatt nem tudtam folytatni. A papi hivatás lehetősége a gimnáziumban fogalmazódott meg bennem, és ahogy telt-múlt az idő, csak nem akart elmúlni, úgyhogy érettségi után egyből jelentkeztem a szemináriumba. Harmadik éve szolgálok káplánként a XX. kerületben, a pesterzsébeti templomban. A kávézó „különutas” történet, nem tartozik bele a hivatalos munkakörömbe, civil tevékenységként foglalkozom vele.
Az alapítványt és a kávézót Horváth Zoltán atyával együtt hozták létre, de egyiküknek sem volt ebben korábbi tapasztalata, a nulláról kellett kezdeniük, és ez eleinte sok küzdelemmel járt. Fontos cél volt, hogy világos, szellős, „új hullámos” kávézó jöjjön létre, messziről elkerülve a sokakban élő sztereotípiát, miszerint az egyházi helyek konzervatívak, sötétek, dohosak.
– Igazi csapatmunka volt, mi festettük ki a falakat, mindent a két
kezünkkel csináltunk. Juli álmodta meg a belső teret és az egész dizájnt – adja át a szót Janó atya Lőw Julianna üzletvezetőnek.
– Nagyon vegyes a vendégeink összetétele, de picit a fiatalok felé billen a mérleg. Sok a külföldi betérő, jólesik, hogy számukra is vonzó ez a hely, főleg, hogy eggyel odébb ott a Váci utca. Gyakran jönnek családok is, ezért alakítottuk ki a gyereksarkot a legkisebbeknek. Vicces, hogy a nekik odakészített, Ferenc pápáról szóló gyerekkönyvet legtöbbször a felnőttek kezében látom, afféle gyorstalpalónak használhatják a pápa életéből – mondja Julianna.
A kávézóban tizenöt önkéntes segít be a munkába, főleg egyetemisták, akik felváltva jönnek, amikor éppen ráérnek az órák és vizsgák mellett. Egyikük, Dubai Annamária most nem a felszolgálásban vesz részt, hanem laptoppal üldögél az egyik asztalnál. Ő horgolta a már említett minipápát, széles mosollyal mutatja a weboldalt, ahol a horgolásmintát találta. (Hihetetlen, de létezik horgolásminta Ferenc pápa figurához!) Annamária másodéves a gyógyszerész karon, és ha ideje engedi, azonnal jön a Francescóba, már a profi kávéfőzést is tanulgatja.
