Április 17-én régi nagy álma válik valóra azzal, hogy bemutatják a mozikban a Csongor és Tünde animációs filmváltozatát, mely férje, Dargay Attila terveinek felhaszná­lásával készült. 

Ez először Attila álma volt, aztán lett az enyém. Vörösmarty Mihály drámai költeménye fantasztikusan gyönyörű anyag. A férjemmel nagyon sokat beszélgettünk róla. Eleinte kicsit féltem, mert úgy gondoltam, ezt egyszerűen nem lehet megcsinálni, mert annyira hosszú, és a mai fül számára kissé nehézkes, bonyolult a nyelvezete, egy gyerek képtelen lesz végigülni. Megnéztük színházban is jó néhányszor, és láttam, hogy a színészek mindig kínlódnak, hadarják a szöveget, hogy a három órába beleférjenek. Nem is biztos, hogy Vörösmarty ezt előadásra szánta. Szóval azt gondoltam, ezt nem lehet megfilmesíteni, de Attila azt mondta, megpróbálja átdolgozni.

Átírni Vörösmartyt, ahhoz kell ám bátorság!

Ó, Attila ebben nagyon ügyes volt. Csodálatos képes forgatókönyvet készített, amely kicsit talán még mindig túl hosszú és nehézkes volt. A hetvenes évektől kezdve háromszor próbálta meg beadni, mind a háromszor elutasították, de nem adta fel.

Mi fogta meg annyira ebben ­a­ ­darabban?

A karakterek. Úgy olvasta a művet, hogy egyből rajzokat is készített a figurákhoz, három füzetet telerajzolt. Mirigy karaktere, az ördögfiak, Ilma, Tünde mind fantasztikusra sikeredtek. Problémája egyedül Csongor figurájával volt, a natúr karakterekkel mindig meg kellett küzdenie. Végül az is meglett, a miniszté­rium­ban azonban nemet mondtak rá.

És Dargay Attila 2009-ben úgy halt meg, hogy ez az álma nem valósult meg. 

Ám én telesírtam vele a filmes szakmát, hogy mennyire jó lenne megcsinálni, és aki sokat nyavalyog, arra azért egyszer csak odafigyelnek. Így történt, hogy Temple Réka producer meghallgatott, és azt mondta, jól van, próbáljuk meg, lehet-e ebből filmet csinálni. És lehetett. A film Attila figuráinak és képes forgatókönyvének felhasználásával készült, utóbbit átdolgozták, hogy a kor igényeinek megfelelő legyen. 

Részt vett az alkotói folyamatban? 

Amikor az egyes részek elkészültek, mindig leültünk átbeszélni. A legtöbb dologban egyetértettünk, és ami elkészült, azt örömmel és büszkén vállalom a férjem nevében. 

Nagyon sok produkcióban dolgoztak együtt, Attila rendezőként, ön pedig operatőrként. Mindenben egyetértettek? 

Voltak köztünk szakmai viták, de mindig odafigyelt arra, amit ­mondtam. 

Milyen volt Dargay Attila munkamódszere?

Volt figura, amit egymás után több százszor rajzolt le, míg úgy nem érezte, végre sikerült. Hegyekben állt körülötte a papír. Nem szeretett statikus dolgokat ábrázolni, a figuráit mindig valamilyen mozdulat közben rajzolta le, mindegyik él, mozog, gesztikulál. Folyamatosan dolgozott, és ezzel azért néha az idegeimre ment. Zánkán a hegyoldalban vettünk egy telket, állt rajta egy présház, a padlásterében kialakítottunk egy szobát. Ott dolgozott, miközben én a kertben füvet nyírtam. Óránként lejött a padlásról, hogy kicsit pihenjen, közben meg engem kritizált, hogy milyen keveset haladtam a fűnyíróval. Valójában élveztem a fűnyírást, mert nekem inkább műszaki irányultságú az érdeklődési köröm. Úgy alakult, hogy én pont azokat a dolgokat csináltam szívesen, amiket ő nem, és fordítva. Soha nem zavartuk, jól ­kiegészítettük egymást. 

A hosszú, boldog házasság titka.­ Árulja már el, az ilyen frigyek ­hogyan köttetnek? 

Úgy, hogy van nekem egy nagyon aranyos nővérem, és neki volt egy nagyon aranyos férje, aki a szinkronstúdióban dolgozott, onnan ismerte Attilát. Egyszer a nővéremék megkérdezték tőle, nincs-e kedve ­elmenni velük kicsit szórakozni. Azt mondta, lenne, csak nincs-e­ nekik valami nőismerősük, akit el tudnának hívni, hogy legyen neki is partnere. És akkor a nővéremnek eszébe jutottam én. És ebből az első vakrandiból aztán ötvenkét és fél évnyi boldog házasság lett.

Gratulálok! Hány éves volt ön, amikor megismerkedtek?

Húsz. Attila közvetlensége és könnyed stílusa azonnal megtetszett. Eleinte a zene tartott minket össze, ő csellózott, én meg zongoráztam. 

És hogyan lett önből operatőr?

A férjemnek köszönhetően. Ő vitt be először a Pannónia Filmstúdióba, hogy megnézzük a Hófehérke és a hét törpe című Disney-rajzfilmet, ami akkor jött be Magyarországra, így akart nekem kedveskedni. Aztán megkérdezte tőlem, miért nem állok be hozzájuk rajzolónak. Mondtam, azért, mert nem tudok rajzolni, a műszaki dolgok jobban érdekelnek. Akkor álljak a kamera mögé!