Kosztolányi Dezső mintegy száz évvel ezelőtt átvilágította Magyarországot. Alakok című kötetében egy-egy szakma képviselőivel beszélgetett, frappáns, sistergős kérdésekkel firtatta, hogyan néz ki világunk a cipész, a pap, a zsoké vagy éppen a dizőz szemszögéből. Hiszen ki tudna többet az emberekről, mint épp azok, akik tanítják, kiszolgálják, szórakoztatják, fodrászolják őket? Lackfi János mai szakmák képviselőivel beszélgetve ered neves kollégája nyomába, hogy friss, ropogós látleleteket szállítson az Életről, mely bizony csak azért is él, és élni akar.

Józan és kedves nő, jólesően gyakorlatias, van benne valami megfoghatatlan elegancia. A fodrászat tiszta, de nincs benne semmi kiglancolt, semmi
hatásvadász, ez egyszemélyes világbirodalom, közösségi tér és űrállomás. Fix pont a kótyagos univerzumban.

Hajas babákon kezdted?
Két kopasz babám volt csak, a természetben nőttem fel. A helyi iskolában együtt tanult minden évfolyam. Külön birtokon éltünk a Hargita oldalában, öten voltunk testvérek. Vettünk egy magnót a valutaboltban, rögzítettük a hangunkat, meg ahogy anyám énekel.

Az ész a fontos?
Mindenki vágott hajat, apukám nyírta öcsémet kopaszra évente, hadd szellőzzön a feje nyáron. Kiskorban ez babásan néz ki, de később a guta ütött meg tőle. Nem ­illett az alkatához.

Szakmai szem?
Anyukám kínlódott vékony szálú, dús babahajával. Évente egyszer daueroltatta a városban, aztán papírdarabokkal csavartuk be a tincseket. Rájöttem, hogy a dauert én is meg tudom csinálni. Mogyoróág-darabkákból farigcsáltunk csavarókat, bemetszve kétoldalt. Biciklibelsőből fabrikáltuk a gumizárót: kőkorszaki megoldás. Neofix dauer­vízzel kezeltük, vigyáztunk, mert égési sebeket okozhat. Hajhab helyett sört használtunk.

Hosszú az út?
Pincérnőként dolgoztam, de amint egy pohár elsüvített a fejem mellett, rájöttem, ez nem lesz jó. A bátyám asztalos, így a bútorgyárban szekretereket csiszoltam német exportra, majd’ kilyukadt az ujjam. Munkásként fémipari középiskolában érettségizhettem. Menetmetsző hajtókar volt a vizsgamunkám, valaki megcsinálta a gyárban. Becsületesnek neveltek, mondtam a tanárnak, ez nem az én művem. Mindent kerülőúton értem el. Valamennyi tapasztalat hasznos, de csak egy életem van.

Első kuncsaft?
Magyarországon éltünk már a férjemmel, apósom asztalos volt, sokan ismerték. Sóhajtozott, hogy fodrászhoz kéne menni, de nincs idő. Megoldottam a konyhában, ő meg ámult, ilyen jól még sose nyírták meg!

Irány a szalon?
Egy talpraesett, intelligens nő sejtette, hogy a rendszerváltással felbomlanak a szövetkezetek, felhúzott egy üzletet: kozmetika, női-férfi fodrászat… Kitanulta a könyvelést. Bérleti díjra nem volt pénzem. Ki akar adósságot csinálni? Ő utcán át megbízott bennem, kiadta ingyen, fussak pár kört, hátha bejön. Harminc éve, az első munkanapomon kilenc vendégem volt, el se hittem! Besegítettem a női fodrászokhoz, ez óriási ugródeszka, sok embert megismertem. Nem voltam extra jó fodrász, de az elődöm el-eltűnt iszogatni, én meg álltam a szavam.

Bérleményből sajátba?
Szülési szabadságon voltam, épült a házunk. Egy kis részt lefüggönyöztem, külön bejáratot kapott. Apósom csinálta az első fodrászasztalomat, tükörrel, fiókkal. Maszekoltam. Mikor a férjem hazaért a munkából, kezdtem a műszakomat. Egyik vendégemnek már harminc éve, anyósom fürdőjében is mostam a haját.

Gyakorlat teszi a mestert?
Meg a mestervizsga. Levelet kaptam a kézműveskamarától. A levéltől meg pánikrohamot… Ha nincs papír, ugrik az engedély! Kémia, anyagismeret, festés, melír, vágás… Egynapos vizsga, Marcel-hullám, vízhullám, vashullám, Karády-frizura. Öt modellt vigyek! Háromszázötvenezer forintba került huszonöt éve… A férjem az elméleti vizsgára utánam hozta a babát. Odakint a kicsi felsírt a kocsiban. Elindult a tejem, letettem a tollat. Oda a vizsgám, de halasztás után még jobban felkészültem, és csak letettem. Mikor kihirdették, hogy hivatalosan férfi-női fodrászmester vagyok, majdnem elájultam.

Közben az élet…
Fodrászatban laktunk, haj mindenütt. A drága ollómat a fiam kiejtette a tokjából, kicsorbult, azóta sem vág. Az egyik búrát felborították, eltört. A női vendégek gyerekei az enyémekkel játszottak, ették a férjem ebédjét. Ez a műhely még vizes földpadlójú, hasznavehetetlen garázs.

Rátok szakadt a bank?
Hazajött az uram egymillió forinttal a zsebében. Egy évre kölcsönkérte. Hitel a félkész házon, akkor már három gyerek… Keressem meg a kajáravalót, a részletet meg a rezsit ő összehozza. Egy évig szűken éltünk, de Isten segítségével kész lett.

Magad ura?
A szalontulajdonos vagány és kedves nő volt, alig mertem elé állni, hogy nem megyek vissza. Megölelt: Isten hozott a vállalkozók klubjában!

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő mindössze havonta 1490 forintért.
Próbáld ki most!
Az előfizetésed egy regisztrációval egybekötött bankkártyás fizetés után azonnal elindul.
Mindössze pár kattintás, és hozzáférhetsz ehhez a tartalomhoz. Ha van már előfizetésed, lépj be .
Ajánlott videó