IRÁNY A SZÍNMŰVÉSZETI

A Neumann János Számítástechnikai Szakközépiskolába jártam, és én voltam az osztály bohóca. Az osztályfőnököm, Györgydeák Mariann gondolkodott, mit lehetne velem csinálni. Először az első padba ültetett, de ott még bátrabb lettem. Végül elküldött színésztanfolyamra, és ez megpecsételte a sorsomat. Már gyerekkoromban is foglalkoztam zenével, jártam a Magyar Rádió Gyermekkórusába, de nem gondoltam rá, hogy ez hivatás is lehet. A tanárnőnek köszönhetem, hogy ráléptem erre az útra.

MERCUTIO ÖRÖK

Áprilisban mutatjuk be a Hair koncertshow-t, amelyben Duda Évával fogok együtt dolgozni. Ő volt a Rómeó és Júlia musical koreográfusa is, és bár már huszonegy év telt el azóta, ma is emlékszem a bemutató előtti percekre, ahogy állunk a még összehúzott függöny mögött: ott az egész társulat, a táncosok melegítenek, egyikünk énekel, másikunk gyakorol egy-két lépést. Izgulunk, ezek az utolsó pillanatok, mielőtt megindul a lavina. Nem tudtuk, hogy ekkora siker lesz, de éreztük, hogy ez most valami más. Az egész olyan magától értetődő volt, minden és mindenki a helyén volt benne. Nem mondom, hogy azóta nem volt sikerekben részem, de a Lehetsz királyt a mai napig követeli tőlem a közönség.

SZARVAS AZ ÚTON

Sok éve szilveszterkor több helyen is felléptem, percre ki volt számolva az időm. A Mátrában vezettem, amilyen gyorsan csak a csúszós út engedte, az anyósülésen egy kolléganőmmel. Az egyik kanyar előtt hallottam, ahogy egy női hang azt mondja: Vedd le a gázról a lábad! Így is tettem, a kanyarból kijövet pedig egy szarvas fogadott, az út közepén állt, mozdulatlanul. Mivel az elhangzott figyelmeztetés miatt lassabban hajtottam, egy sima fékezéssel meg tudtam állni. A kolléganőm viszont azt mondta, ő nem szólt egy szót sem. Azóta sem tudom, kit vagy mit hallottam akkor, de az biztos, hogy megmentett. Szerintem nincs olyan, hogy véletlen, nem hiszek a vakszerencsében. Amikor nagyon keresünk vagy akarunk valamit az életben, akkor érkezik egy sugalmazás, amire hallgathatunk, vagy szembejön egy lehetőség, amivel élhetünk. Rajtunk múlik, ezt felismerjük-e.