Jersey számomra járulékos nyereség volt; a Krumplihéjpite Irodalmi Társaság című könyv csillapíthatatlan vágyódást keltett bennem Guernsey iránt, és ha már ott jártunk, akkor a szomszédos – nagyobb, népesebb – szigetre is szántunk pár napot. Csöppet sem bántuk meg. A sziget sokkal közelebb esik a francia partokhoz, de a brit korona része. Bal oldali a közlekedés, és az angol a fő nyelv, mégis függetlenek az Egyesült Királyságtól, van például saját pénzük is, a jersey-i font. Az időjárás egész évben kellemes, télen sincs túl hideg, a nyár pedig sok napsütéses órát kínál kánikula nélkül, a legszebb azonban a tavasz, amikor az egész sziget giccsesen tarka a temérdek vadvirágtól.
Hagyjuk, hogy meglepjenek
Nagy-Britanniában az autóbérlés híve vagyok, mert az eldugott vidéki szegleteket így lehet praktikusan bejárni, de Jersey-n erre nincs szükség, a nagyvárosméretű szigeten remek a buszközlekedés, és egyébként is, itt mintha kötelező lenne a séta: a helyiek és a turisták folyamatosan mozgásban vannak, akár egy nyüzsgő hangyaboly! Jóformán az egész partot behálózzák a gyalogösvények, ezekről csodálatos kilátás nyílik egyik oldalt a tengerre, másik oldalt pedig gyakran egy-egy golfpályára, ahol egész nap vidám társaságok ütik a labdát. Az épületek többségét szürke téglából építették, kis ablakokkal, alacsony ajtókkal. Számos üvegházat látni, ezekben a hűvösebb hónapokban növények, palánták, kertészkedési eszközök „laknak”, és szembetűnően sok a házakhoz hozzáépített, teljesen berendezett télikert, az utcáról is látszik, hogy ott az étkező, vagy néhány növény, mellettük kényelmes kanapé, olvasófotel. Érdemes néha a főcsapásokról letérni, mert tisztes távolságban egymást követik a finom stílusú villák és majorságok, éppen ezért meglepő, hogy több helyen becsületkasszás módszerrel kis fadobozban, szekrényben árulnak tojást, zöldséget, palántát, mézet, de láttunk horgolt figurákat is.
A nyári hónapokban nem szabad kihagyni a fürdőzést, szépen kiépített strandok várják azokat, akik nem ijednek meg a hűvös hullámoktól. Mind közül a St. Brelade’s-öböl a legszebb, a parti padok emléktáblái arról árulkodnak, hogy generációkra visszamenően sokat jelent ez a strand az itt élőknek. Még hétköznapokon is hömpölyög a tömeg, kutyások, párok, kisgyerekesek élvezik a széles homokpadot. Mi innen elgyalogoltunk a Corbière világítótoronyhoz, a sziget egyik fő látványosságához, majd északnak vettük az irányt, de lekéstük a buszt, így a stoppolás mellett döntöttünk. Egy anya-lánya páros vett fel minket, és boldogan feleltek az összes kérdésünkre. Azt mondták, nagyon szeretnek Jersey-n élni, minden van, amire szükségük lehet: iskola, kórház, még színház is, de ha népszerű darabot akarnak látni, akkor vesznek jegyet a West Endre, egyébként is minden hónapban mennek Londonba. Bevallották, hogy van egy kis ellenségeskedés-rivalizálás Guernsey-vel, ami szerintük szép, de kicsi, Jersey sokkal jobb. Elvittek minket egészen L’Étacq-ig, ahol egy, a német megszállás idejéből fennmaradt bunkerben árulja portékáját a sziget legjobb halárusa. A nagy tengeri pókot, vagy másik nevén pókrákot szerettem volna megkóstolni, ami ránézésre igazi szörnyeteg. Sajnos épp nem volt, de a két másik rákfajtából készített szendvics kárpótolt.
Kötelező körök
A sziget neve az elmúlt évtizedekben szorosan összeforrt Gerald Durrellével, aki 1959-ben itt nyitotta meg azt az állatkertet, amely később számos, az állatok jóllétét szem előtt tartó intézmény számára szolgált példaképül. A természettudós gyerekkorától kezdve olyan helyről álmodott, ahol nem az a legfontosabb, hogy a népszerű nagyvadakat minél közelebbről láthassák a látogatók, hanem az, hogy szép, kevésbé impozáns, kis és nagy állat is méltó körülmények között, valamint hozzáértő gondozók felügyelete alatt tölthesse a napjait. Durrell az ötvenes években már híres íróként jól keresett, így többször is elutazott Afrikába, hogy különböző, az élőhelyükön veszélyeztetett fajok példányait Európába hozza. Eleinte nővére bournemouth-i otthonában élt az állatsereglettel, és a környéken tervezte megnyitni az állatkertet, de miután a város vezetősége elutasította a kérését, új helyszínt kellett találnia. Jersey tökéletes választásnak bizonyult kellemes klímája és buja növényvilága miatt. Durrell 1995-ig, haláláig vezette az intézményt, itt is temették el. A helyet inkább nevezném vadasparknak vagy arborétumnak sok-sok „állati extrával”, semmint állatkertnek; nincsenek betonkifutók, sem szomorú lakók, minden tágas, példamutatóan rendben tartott, az orangutánok és gorillák vidáman játszanak, de van elég hely a denevéreknek, teknősöknek, pillangóknak is. Az itt dolgozók többsége szakirányú végzettséggel rendelkező önkéntes, aki nemcsak az állatokat gondozza, de első kézből származó információkat is meg tud osztani a látogatókkal, például a parkban folyó eredményes fajmentésről. Nekem sokkal többet adott a hely, mint amire egy állatkerttől számítottam, az idén egyébként száz esztendeje született Durrell életéről szóló kiállítás a rengeteg korabeli fényképpel és relikviával pedig különösen megérintett.
A nagyszerű természeti látnivalók mellett fontos időt szakítani a városi és történelmi attrakciókra is. Ott van rögtön a főváros, St. Helier, nyüzsgő bevásárlóutcáival, hangulatos éttermeivel és pubjaival. Innen apály idején gyalogszerrel, dagály idején kétéltű busszal lehet eljutni a 16. századi Elizabeth-kastélyba a St. Aubin’s-öbölben. Az erődítmény évszázadokon át védte Jersey-t, menedéket nyújtott II. Károly királynak az angol polgárháborúban; de a legenda szerint itt élt a remete Szent Helier is 550 körül. A nyolcszáz éves Mont Orgueil-kastélyt szintén nem szabad kihagyni, kétszáz lépcsőfok vezet fel a tetejére, ahonnan tiszta időben egyedülálló panoráma tárul a szemünk elé, és már csak a titkos szobák, tornyok, valamint a középkori hétköznapokat felelevenítő kiállítási tárgyak miatt is izgalmas elidőzni itt. A régió történelmének legfájóbb időszaka a német megszállás, a második világháború idején öt éven át német csapatok tartották felügyeletük alatt a Csatorna-szigeteket. Ezt a korszakot eleveníti fel a Jersey War Tunnels, az egykori alagútrendszerben kialakított múzeum, ahol a relikviák mellett rengeteg korabeli fotó mutatja be, mi történt a szigeten a megszállástól a felszabadulásig.
Dzsörzét Jersey-ről!
Dzsörzének a körkötött kelméket nevezzük ma magyarul, de eredetileg a gyapjúból kézzel kötött anyagokat hívták így. A szó Jersey szigetének nevéből származik. Itt már a középkorban egészen kiemelkedő minőségű gyapjúpulóvereket készítettek a halászoknak, és a szigetlakók előszeretettel exportáltak is. Az itt élő juhok gyapja kissé durva, de nagyon meleg, és rendkívül rugalmas, tartós darabokat lehet belőle készíteni, ezért is voltak évszázadokon keresztül keresettek az itt gyártott ruhaneműk.
Fotó: Getty Images, glix.hu
