– Anya, meddig maradsz? – kérdezi a legkisebb lányom, miközben én a tükör előtt állok, és a bedugós arany fülbevalóval bíbelődöm. Este hat óra, én színházba készülődöm. A gyerekek a nagymamájukkal lesznek, várták ezt az estét, ilyenkor olyan dolgokat csinálnak, amiket normál esetben nem, palacsinta van vacsorára, nemcsak egy mesét kapnak, hanem akár két vagy három is sorra kerül. 

– Éjszaka érkezem haza, reggel, ha korán ébredsz, és bebújsz az ágyunkba, akkor ott találsz – válaszolom neki, megnyugszik, aztán el is feledkezik rólam, szalad a testvéreihez játszani. 

Amikor az ajtóban állok, odaszalad, megpuszil, az iskolás gyerekeim messziről köszöntenek, helló, anya, majd visszamerülnek a palacsintatészta keverésébe. 

Az elmúlt tizenkét évben keveset jártam színházba. A fiam megszületése után érkeztek a lányaim, és az esti programok, a hetes kezdés, az éjfél utáni hazaérkezés havonta egyszer, maximum kétszer fért bele. A gyerekeink velünk, a szüleikkel szeretnek még mindig elaludni, van egy hosszúra nyúlt esti rutinunk, amelyben olyan rítusok is vannak, mint hogy elrendezgetik a kisállatai­kat az ágyukban, megbeszéljük az aznap történteket, hálát adunk, fogat mosnak, pizsamát húznak, és jöhet a mese.

Öt éve élünk Brüsszelben. Ha megkérdeznek, mit hiányolok a legjobban Magyarországról, akkor a magyar színházat szoktam mondani. A vidéki és budapesti előadásokat, az erős kortárs darabokat, az újraértelmezett klasszikusokat, a történelmi és aktuál­politikai utalásokat, amelyeket meggyőződésem, hogy otthon, a jól ismert kultúrkörben tudok a legjobban értelmezni.

Belgiumban ritkán jutok el színházba. Évek óta tanulok franciául, és még évekig fogok. Néha, amikor végiglapozom a napilapok egyikét, és elégedetten konstatálom, hogy értem, de jó, tudok franciául, utána felbukkan egy marseilles-i tinédzser, aki helyi szlenget használ, és rövidítéseket, mindezt hadarva, én pedig tátott szájjal hallgatom, és nagyon figyelek, hogy legalább körülbelül értsem, amit mond.

Így indultunk neki Gabi barátnőmmel a brüsszeli színházi élet feltérképezésének.