„Háromszor váltam, de jóban maradtam a gyerekeim anyukáival” – Palik László élete 5 mérföldkövéről mesél

Élmények, emberek, gondolatok. Milyen hatásokra válunk azzá, akik ma vagyunk? A hatvanhárom éves tévés a kitartásról, a mesteréről és a jó példa erejéről mesél.

MESTER ÉS TANÍTVÁNY

Miután a nyolcvanas évek közepén befejeztem a Közgázt, egy családi beszélgetésen felmerült, hogy lehetnék tévés. Kapcsolatba kerültem egy ismert televízióssal, aki adott egy feladatot. Elmentem hozzá, hogy átbeszéljük a témát, de amikor a portáról feltelefonáltak neki, nem volt bent. Három hónapig jártam a tévé kapujához nap nap után úgy, hogy egyszer sem jutottam be. Édesanyám végül a tudtom nélkül levelet írt Vitray Tamásnak, hogy tegye már meg, hogy egyszer beszél velem és elküld, mert attól tart, hogy az életem hátralévő részét a tévé épülete előtt fogom tölteni. Vitray behívott. Amikor megtudta, hogy nem állást szeretnék, csak tanulnék, kiszólt a titkárnőjének, hogy minden programjáról tudjak majd, és bármikor csatlakozhatok hozzá. Öt évig nem léptem ki a nyomából. Egy idő után delegált a különböző területekre, hogy teljesen átlássam és megtanuljam a televíziózást. Voltam szerkesztőasszisztenstől rendezőasszisztensig, kávéhordótól felvételvezetőig minden. Inas-mester viszony volt a mienk. Kaptam tőle egy mesterséget és egy látásmódot.

BONTOGATJÁK A SZÁRNYAIKAT

Három gyönyörű, értelmes, okos, sportos, imádni való gyerekem van. A harmincnégy éves lányom ugyanarra az egyetemre járt, mint én, évfolyamelsőként végzett, biztonságpolitikai szakember lett, jelenleg vezető kutató egy világhírű oslói békekutató intézetben. A tizenkilenc éves fiam Dublinban tanul elméleti fizika szakon. A legkisebb, csupán tizenöt éves fiam pedig komoly szinten vízilabdázik. Mind a hárman három nyelven beszélnek. Imádom látni, ahogy bontogatják a szárnyaikat. Háromszor váltam, de jóban maradtam az anyukáikkal, ami a gyerekek számára láthatóan nagy harmóniát ad. Három éve pedig boldog kapcsolatban élek a párommal, aki hozott a családba egy ma már tizenkét éves kisfiút is. A gyerekek nagyokat bandáznak akár nélkülem is.

SZÁGULDÁS: SZERELEM

A Dakar raliról először tizennyolc évesen olvastam egy autós újságban. Azt éreztem, hogy nekem találták ki, de annak, hogy egyszer kipróbálhatom, annyi realitása volt, mint hogy létrán felmászom a holdra, hiszen Bécsig se juthattunk el akkoriban, nemhogy Szenegálig. Aztán amikor elindult a Telesport, elkezdtem közvetíteni a Forma–1-et,­­ beutaztam a világot, majd a kétezres évek elején belevághattam a sivatagi autóversenyzésbe is. A következő évtizedemet végül ez határozta meg, a sivatagi világkupafutamok, a Dakar ralik, a terepraliversenyek, és elkezdtem pályaversenyezni is.

A MOZGÁS ÖRÖME

Tizenegy éve kitaláltam egy emberkísérletet: kíváncsi voltam, hogyan reagál a szervezetem arra, ha pihenőnap nélkül mindennap aktívan sportolok legalább fél órát. Azóta már bőven napi egy óránál járok, de van, amikor két órát mozgok. A gyerekeim maguktól követték a példámat.

A MŰSOR MÁSIK OLDALA

Mázlista vagyok: a hatvanhárom évem alatt még soha nem dolgoztam, miközben amióta az eszemet tudom, valójában reggeltől estig dolgozom. De a televíziózástól a vállalatvezetésig vagy az autóversenyzésig semmit nem éltem meg munkának, mert mindent szenvedéllyel csináltam. Most Legyen Ön is milliomos lázban égek. Amikor a csatorna vezérigazgatója megkeresett a műsorral, azonnal igent mondtam, mert a 2000-es évek elején, amikor Vágó Pista meghonosította az országban, szerelmese voltam ennek a formátumnak. Akkor ugyanúgy, mint a többi tévénéző, próbáltam megfejteni a kérdéseket, és eszembe nem jutott, hogy a műsor készítésében egyszer közreműködhetek. Ehhez képest ma ezzel kelek, ezzel fekszem. Nagy örömünkre a tizenöt epizódot, amit bemutattunk, a nézők is szerették, és nekünk, tévéseknek ez a legfontosabb.

Fotó: press.tv2.hu, TV2, MTI / Hámori Szabolcs

Galéria | 1 kép