Ha a szülők úgy döntenek, hogy külön folytatják az életüket, sok apró és jelentős eseményből lesz egy „első”. Amikor apa vagy anya először nincs ott a reggeli készülődésnél, nem jön a nyaralásra, a szülinapi buliba, és nincs otthon karácsonykor. A fájdalmat megspórolni nem lehet, de érdemes tudatosan készülni ezekre az alkalmakra.

Bár elképzelhető, hogy a szülők érzelmileg hónapok vagy akár évek óta készülnek a válásra, a gyerek vagy a gyerekek számára ez a szétköltözéstől, illetve az őket közvetlenül érintő nagyobb események, ünnepek másságától lesz kézzelfogható. 

– Amikor egy családban krízis zajlik – a válás annak minősül –, új időszámítás kezdődik – szögezi le Deliága Éva gyermekpszichológus. – Megváltozik a család struktúrája, és ezzel együtt az évek óta működő szokások, rituálék is átalakulnak. A válást követő időszakot gyász­évnek is tekinthetjük, hiszen nagyjából egy év szükséges ahhoz, hogy minden ünnepre sor kerüljön az új felállásban, és ilyenkor jelentősebb érzelmi hullámokra lehet számítani minden családtagnál. Lehet, hogy a húsvét, a gyerek születésnapja vagy éppen a karácsony lesz a legközelebbi – ezek mind olyan események, amelyek kapcsán új családi szokásrendet érdemes kialakítani, amely idővel ugyanolyan hagyománnyá válhat, mint a korábbi. Hangsúlyoznám, hogy az új más, de nem feltétlenül rosszabb. 

Szakértőnk segítségével összegyűjtöttük azokat a kérdéseket, amelyekkel a legtöbb szülő szembesül ebben az időszakban. 

„Kizárt, hogy közösen ünnepeljük meg a gyerek születésnapját, de a barátoknak rendezett zsúron mindketten ott szoktunk lenni – ez most is maradjon így?”

Ha mindketten ezt szeretnék, akkor igen – kezdi Deliága Éva. – Semleges terepen talán érzelmileg sem olyan megterhelő találkozniuk, a gyerek számára pedig pozitív annak az üzenete, hogy a szülei egy-egy nagyobb ünnepen képesek egy légtérben tartózkodni. Az óvodai vagy iskolai ballagások ugyanebbe a kategóriába esnek, ahogy a felvételi megünneplése vagy a diplomaosztó is. Ezekből nem lesz kettő, tehát muszáj a szülőknek megjelenni, és feszültségmentesen tölteni ezt az időt együtt. Fontos, hogy egyik fél se tegyen közben szurkálódó, akár burkolt megjegyzéseket a másikra, hiszen a gyerekek érzékenyek, meg fogják hallani, érezni, ne becsüljük le őket! Ez a nap pedig róluk szól, az ő örömük áll a középpontban. Ha a szülők nem tudnak a közös esemény részleteiről szóban egyeztetni, próbálják meg írásban! Osszák fel a feladatokat: ki hozza el a tortát, ki küldje ki a meghívókat, hogy mindkét fél részt vegyen a szervezésben, senki ne érezze kiszorítva vagy elnyomott helyzetben magát. 

„Próbáljunk-e meg úgy tenni pár órára, mintha minden rendben lenne köztünk a volt párommal?”

Tettetni nem kell, talán nem is menne frissen a válás után. Leginkább semlegesnek kellene maradni egymás felé – tanácsolja a gyerekpszichológus. – Ezeken a programokon arra fontos koncentrálni, hogy milyen anya és apa kapcsolata a gyerekkel, nem arra, hogy milyen a viszonyuk egymással. 

„Mindketten szerettünk volna időt tölteni a gyerekkel szenteste, de így szegény szinte autóból autóba pattant, és nem tudott addig játszani az ajándékaival, amíg szeretett volna, mert indulnia kellett tovább…”

A szülők általában közvetlenül a válás után próbálják percre pontosan kiszámítani, hogy ne sérüljön a számukra kiszabott, a gyerekkel tölthető idő, így lehetnek valóban olyan ünnepnapok, amikor emiatt túl sok lesz az utazás – erősíti meg a szakember. – Később viszont, ahogy elsimulnak az ellentétek, és erősebbé válik a bizalom a szülőtárs iránt, lazábbá válhatnak. Jó értelemben elvesztheti jelentőségét a percre pontos felosztás, így kialakulhat az a rendszer, hogy egyik évben pél­dául az egész szenteste anyáé vagy apáé, és máris sokkal nyugodtabbá válik az a nap. Sőt, olyat is láttam már, hogy négyéves gyerekkel december 23-án feldíszített fával, bejgliillattal megrendezte a 24-ét az egyik szülő, így neki is volt egy teljes estéje, és az igazi 24-e pedig a másik félé lehetett. A cél nem az, hogy „beelőzzük” a másikat! A szülinapot ugyanúgy meg lehet ünnepelni két külön napon, a lényeg, hogy az érzelmi töltet megvalósuljon, örömet szerezzenek a gyereknek, jó hangulatban együtt legyenek. 

„Előre félek, hogy sírni fogok az első nyaraláson, amikor nem tart velünk a volt férjem, és biztos, hogy a lányom szíve is bele fog facsarodni, amikor ketten indulunk útnak. Megengedhetjük magunknak, hogy szomorúak legyünk?” 

Természetes, hogy az első apa vagy anya nélküli nyaraláson, utazáson lesznek nehéz, bizonytalan pillanatok – véli Deliága Éva. – Ilyenkor a szülőnek érzelmi támaszként ott kell lennie, és segítséget nyújtani a gyereknek. Kimondhatjuk előtte, hogy ez valóban furcsa és szokatlan most, bennünk is nagy a szomorúság. Lehetünk olyan rugalmasak, nyitottak, hogy felhívhatjuk a másik szülőt telefonon, ha úgy látjuk, hogy ez a gyerek érdeke, és jó hatással lenne rá, hiszen a válás egyik legfontosabb üzenete, hogy a gyerek számára mindkét szülő elérhető marad. Erő kell ahhoz, hogy a szülő „elbírja” a gyereke negatív érzéseit: dühét, elkeseredettségét, elégedetlenségét. Ilyenkor a szülőben is milliónyi érzelem dúl, ám ezt nem szabad a gyerekre zúdítania. Az ő kérdései mentén viszont szükséges beszélgetniük a helyzetről. A gyászfolyamatnak szakaszai vannak, jelentős események idején pedig természetes, hogy a veszteséghez kapcsolódó fájdalmak kiéleződnek, de ez az egészséges folyamat része. Több mélypont előfordulhat addig, amíg megszokjuk az új rendszert, amíg mind megtaláljuk benne a helyreállított érzelmi biztonságunkat. 

„Kérdezzük-e meg a gyereket, hogy kivel szeretné tölteni a fontosabb napokat, vagy tartsuk magunkat a szokásos menetrendhez ünnepek alkalmával is?”

Azt javaslom, hogy erről ne a gyerek döntsön, mert ez hosszú távon elbizonytalanító, szorongáskeltő számára – mondja a gyerekpszichológus. – Egy ilyen kérdés még inkább kiélezné számára azt a lojalitáshelyzetet, hogy ha apát választja, anyát bántja meg, és fordítva. Sokkal jobb egy készen kapott rendszert követni, amely mindkét szülő megelégedésére jött létre, és amelyben a gyerek mindkét szülőhöz tud kapcsolódni.

„A fiunk születésnapján minden reggel palacsintát sütött a feleségem, akkor is, ha hétköznapra esett. A válás után hogyan folytassam ezt a hagyományt, próbáljam meg én is?”

Ha a gyermek igényli, szereti, akkor lehet, hiszen az édesapának is át kell állnia az egyszülős felállásra, tehát meg kell tudnia oldani azokat a feladatokat, amelyek korábban a feleségéhez tartoztak. Ha viszont az intuíciója azt súgja, hogy túl fájdalmas lenne ennek a hagyománynak a fenntartása, és nem is kivitelezhető a részéről, akkor rugaszkodjon el tőle, vezessen be bátran új szokást. Ugyanígy, ha mindig étteremben, kirándulóhelyen ünnepeltünk egy eseményt a gyerekekkel, akkor a válás után nyithatunk új fejezetet: előre megtervezve elutazhatunk, vagy meglátogathatunk egy családtagot. Ma már az apukák elég talpraesettek, tudnak hajat fonni, porszívózni vagy ajándékot választani – és ha mégsem, bevonhatnak egy nagynénit, nagymamát vagy hasonló korú és nemű gyereket nevelő barátot, kollégát. Az biztos, hogy a válás után komoly tanulási folyamat indul a szülőkben, és óhatatlanul átalakulnak a korábbi szerepek, megtanulnak megoldani olyan kérdéseket is, amelyekben korábban nem volt gyakorlatuk, nem volt rá figyelmük. Mindemellett kiemelném, hogy a partneri, egymást tiszteletben tartó szülőtársi szerep a válás után is jó, ha megmarad vagy ki tud alakulni, mert egyeztetni szükséges, ki miben vállal szerepet a gyerek körül. A két külön háztartásban meghonosodó új szokások és családi rituálék nagyban szolgálják, hogy a gyerek a válás után visszanyerje az érzelmi biztonságát. Ne feledjük, a szülők közti – idővel rendeződő – kommunikáció a kulcsa annak, hogy a gyerek a lehető legkevésbé sérüljön a válás során.

Illusztráció: Getty Images