Bár elképzelhető, hogy a szülők érzelmileg hónapok vagy akár évek óta készülnek a válásra, a gyerek vagy a gyerekek számára ez a szétköltözéstől, illetve az őket közvetlenül érintő nagyobb események, ünnepek másságától lesz kézzelfogható.
– Amikor egy családban krízis zajlik – a válás annak minősül –, új időszámítás kezdődik – szögezi le Deliága Éva gyermekpszichológus. – Megváltozik a család struktúrája, és ezzel együtt az évek óta működő szokások, rituálék is átalakulnak. A válást követő időszakot gyászévnek is tekinthetjük, hiszen nagyjából egy év szükséges ahhoz, hogy minden ünnepre sor kerüljön az új felállásban, és ilyenkor jelentősebb érzelmi hullámokra lehet számítani minden családtagnál. Lehet, hogy a húsvét, a gyerek születésnapja vagy éppen a karácsony lesz a legközelebbi – ezek mind olyan események, amelyek kapcsán új családi szokásrendet érdemes kialakítani, amely idővel ugyanolyan hagyománnyá válhat, mint a korábbi. Hangsúlyoznám, hogy az új más, de nem feltétlenül rosszabb.
Szakértőnk segítségével összegyűjtöttük azokat a kérdéseket, amelyekkel a legtöbb szülő szembesül ebben az időszakban.
„Kizárt, hogy közösen ünnepeljük meg a gyerek születésnapját, de a barátoknak rendezett zsúron mindketten ott szoktunk lenni – ez most is maradjon így?”
Ha mindketten ezt szeretnék, akkor igen – kezdi Deliága Éva. – Semleges terepen talán érzelmileg sem olyan megterhelő találkozniuk, a gyerek számára pedig pozitív annak az üzenete, hogy a szülei egy-egy nagyobb ünnepen képesek egy légtérben tartózkodni. Az óvodai vagy iskolai ballagások ugyanebbe a kategóriába esnek, ahogy a felvételi megünneplése vagy a diplomaosztó is. Ezekből nem lesz kettő, tehát muszáj a szülőknek megjelenni, és feszültségmentesen tölteni ezt az időt együtt. Fontos, hogy egyik fél se tegyen közben szurkálódó, akár burkolt megjegyzéseket a másikra, hiszen a gyerekek érzékenyek, meg fogják hallani, érezni, ne becsüljük le őket! Ez a nap pedig róluk szól, az ő örömük áll a középpontban. Ha a szülők nem tudnak a közös esemény részleteiről szóban egyeztetni, próbálják meg írásban! Osszák fel a feladatokat: ki hozza el a tortát, ki küldje ki a meghívókat, hogy mindkét fél részt vegyen a szervezésben, senki ne érezze kiszorítva vagy elnyomott helyzetben magát.
„Próbáljunk-e meg úgy tenni pár órára, mintha minden rendben lenne köztünk a volt párommal?”
Tettetni nem kell, talán nem is menne frissen a válás után. Leginkább semlegesnek kellene maradni egymás felé – tanácsolja a gyerekpszichológus. – Ezeken a programokon arra fontos koncentrálni, hogy milyen anya és apa kapcsolata a gyerekkel, nem arra, hogy milyen a viszonyuk egymással.
„Mindketten szerettünk volna időt tölteni a gyerekkel szenteste, de így szegény szinte autóból autóba pattant, és nem tudott addig játszani az ajándékaival, amíg szeretett volna, mert indulnia kellett tovább…”
A szülők általában közvetlenül a válás után próbálják percre pontosan kiszámítani, hogy ne sérüljön a számukra kiszabott, a gyerekkel tölthető idő, így lehetnek valóban olyan ünnepnapok, amikor emiatt túl sok lesz az utazás – erősíti meg a szakember. – Később viszont, ahogy elsimulnak az ellentétek, és erősebbé válik a bizalom a szülőtárs iránt, lazábbá válhatnak. Jó értelemben elvesztheti jelentőségét a percre pontos felosztás, így kialakulhat az a rendszer, hogy egyik évben például az egész szenteste anyáé vagy apáé, és máris sokkal nyugodtabbá válik az a nap. Sőt, olyat is láttam már, hogy négyéves gyerekkel december 23-án feldíszített fával, bejgliillattal megrendezte a 24-ét az egyik szülő, így neki is volt egy teljes estéje, és az igazi 24-e pedig a másik félé lehetett. A cél nem az, hogy „beelőzzük” a másikat! A szülinapot ugyanúgy meg lehet ünnepelni két külön napon, a lényeg, hogy az érzelmi töltet megvalósuljon, örömet szerezzenek a gyereknek, jó hangulatban együtt legyenek.
„Előre félek, hogy sírni fogok az első nyaraláson, amikor nem tart velünk a volt férjem, és biztos, hogy a lányom szíve is bele fog facsarodni, amikor ketten indulunk útnak. Megengedhetjük magunknak, hogy szomorúak legyünk?”
Természetes, hogy az első apa vagy anya nélküli nyaraláson, utazáson lesznek nehéz, bizonytalan pillanatok – véli Deliága Éva. – Ilyenkor a szülőnek érzelmi támaszként ott kell lennie, és segítséget nyújtani a gyereknek. Kimondhatjuk előtte, hogy ez valóban furcsa és szokatlan most, bennünk is nagy a szomorúság. Lehetünk olyan rugalmasak, nyitottak, hogy felhívhatjuk a másik szülőt telefonon, ha úgy látjuk, hogy ez a gyerek érdeke, és jó hatással lenne rá, hiszen a válás egyik legfontosabb üzenete, hogy a gyerek számára mindkét szülő elérhető marad. Erő kell ahhoz, hogy a szülő „elbírja” a gyereke negatív érzéseit: dühét, elkeseredettségét, elégedetlenségét. Ilyenkor a szülőben is milliónyi érzelem dúl, ám ezt nem szabad a gyerekre zúdítania. Az ő kérdései mentén viszont szükséges beszélgetniük a helyzetről. A gyászfolyamatnak szakaszai vannak, jelentős események idején pedig természetes, hogy a veszteséghez kapcsolódó fájdalmak kiéleződnek, de ez az egészséges folyamat része. Több mélypont előfordulhat addig, amíg megszokjuk az új rendszert, amíg mind megtaláljuk benne a helyreállított érzelmi biztonságunkat.
„Kérdezzük-e meg a gyereket, hogy kivel szeretné tölteni a fontosabb napokat, vagy tartsuk magunkat a szokásos menetrendhez ünnepek alkalmával is?”
Azt javaslom, hogy erről ne a gyerek döntsön, mert ez hosszú távon elbizonytalanító, szorongáskeltő számára – mondja a gyerekpszichológus. – Egy ilyen kérdés még inkább kiélezné számára azt a lojalitáshelyzetet, hogy ha apát választja, anyát bántja meg, és fordítva. Sokkal jobb egy készen kapott rendszert követni, amely mindkét szülő megelégedésére jött létre, és amelyben a gyerek mindkét szülőhöz tud kapcsolódni.
„A fiunk születésnapján minden reggel palacsintát sütött a feleségem, akkor is, ha hétköznapra esett. A válás után hogyan folytassam ezt a hagyományt, próbáljam meg én is?”
Ha a gyermek igényli, szereti, akkor lehet, hiszen az édesapának is át kell állnia az egyszülős felállásra, tehát meg kell tudnia oldani azokat a feladatokat, amelyek korábban a feleségéhez tartoztak. Ha viszont az intuíciója azt súgja, hogy túl fájdalmas lenne ennek a hagyománynak a fenntartása, és nem is kivitelezhető a részéről, akkor rugaszkodjon el tőle, vezessen be bátran új szokást. Ugyanígy, ha mindig étteremben, kirándulóhelyen ünnepeltünk egy eseményt a gyerekekkel, akkor a válás után nyithatunk új fejezetet: előre megtervezve elutazhatunk, vagy meglátogathatunk egy családtagot. Ma már az apukák elég talpraesettek, tudnak hajat fonni, porszívózni vagy ajándékot választani – és ha mégsem, bevonhatnak egy nagynénit, nagymamát vagy hasonló korú és nemű gyereket nevelő barátot, kollégát. Az biztos, hogy a válás után komoly tanulási folyamat indul a szülőkben, és óhatatlanul átalakulnak a korábbi szerepek, megtanulnak megoldani olyan kérdéseket is, amelyekben korábban nem volt gyakorlatuk, nem volt rá figyelmük. Mindemellett kiemelném, hogy a partneri, egymást tiszteletben tartó szülőtársi szerep a válás után is jó, ha megmarad vagy ki tud alakulni, mert egyeztetni szükséges, ki miben vállal szerepet a gyerek körül. A két külön háztartásban meghonosodó új szokások és családi rituálék nagyban szolgálják, hogy a gyerek a válás után visszanyerje az érzelmi biztonságát. Ne feledjük, a szülők közti – idővel rendeződő – kommunikáció a kulcsa annak, hogy a gyerek a lehető legkevésbé sérüljön a válás során.
Illusztráció: Getty Images
