Az óévhez és újévhez kapcsolódó rítusok egy része ókori termékenységi és napforduló-ünnepekből származik: őseink, akik ki voltak szolgáltatva a természetnek, ezekkel igyekeztek jó termést, bőséget kijárni maguknak a következő esztendőre. Később – bármilyen furcsán hangzik is – a kereszténység is hatással volt a szerencsehozó szokások kialakulására: a templomi harangozás például a gonosz erők távoltartását szimbolizálja.
Nem kaptunk lencsét?
Az egyik legismertebb újévi szokásunk a lencsefogyasztás. A jóízű hagyomány eredete, hogy a lencse alakja a pénzérmékére emlékeztet. Jó tudni, hogy más hüvelyesek, a bab vagy a borsó, de más apró szemű ennivalók (a köles, az árpa vagy épp a rizs) is hasonló mágikus erővel bírnak, csakúgy mint a gyümölcsök magjai. Próbálkozhatunk a szintén pénzérmeszerű pogácsa vagy az apró szemű mákkal töltött, minél hosszabb rétes bevetésével is, ha szeretnénk rövid úton meggazdagodni.
Éljen a malac és a virsli!
A malacot-disznót ma is szinte szerencsehozó talizmánnak tartjuk. A regényesebb magyarázat erre az, hogy a disznó, ami mindig előretúr az orrával, szimbolikusan „kitúrja” a szerencsét számunkra is. A prózaibb, hogy a régi paraszti háztartásban a disznó értékes „vagyontárgy” volt. Nem véletlen, hogy újévkor ma is nagyon népszerűek a sertéshúsból készült ételek, többek között a virsli. Vidéken régen szokás volt szilveszterkor meghúzni a malac farkát is: visítása hosszából a szerencse mértékére következtettek.
Csapjunk zajt!
A zajkeltés, csujogatás, trombitálás, kolompolás mindig is része volt a szilveszteri népszokásoknak, ugyanis a babona szerint az év első perceiben épp ezzel a hangoskodással tudjuk elűzni a gonosz szellemeket és a balszerencsét. Noha az ember nehezen tekinti a lakótelepen petárdázó fiatalokat hagyományőrző népi együttesnek, a pirotechnikai eszközök nagy hanggal vagy fényjátékkal járó használata éppen úgy ennek a réges-régi babonának a maradványa, mint a fülsiketítő bulik.
Víz, tiszta víz
A babona szerint jó, ha az új év frissességgel és tisztasággal köszönt be. Egyes magyar falvakban ezért hagyomány volt, hogy az emberek friss forrás- vagy kútvizet vittek haza az újesztendő reggelén, és ezzel locsolták meg a házaikat, hogy megtisztítsák a balszerencsétől. Ha kút nincs is a közelben, egy tiszta, hideg vizes arcmosással vagy kiadós szabadtéri sétával mi is makulátlanul indíthatjuk az új évet.
Négylevelű lóhere
Mivel ritka természeti jelenség, már önmagában különlegesnek számít, a néphit szerint a hitet, reményt, szeretetet és szerencsét szimbolizálja.
Kéményseprők ne kíméljenek
Úgy tartják, hogy ha szilveszterkor vagy újév napján kéményseprővel találkozunk, nagy szerencsében lesz részünk, de egyébként télen-nyáron legyünk résen kéményseprőügyben. Annak érdekében, hogy üstökön ragadjuk a szerencsénket, kéményseprő láttán fogjuk meg egy gombunkat, vagy ha épp nincs a ruhánkon, érintsük meg magát a szakembert. (A kéményseprők reakcióiról szóló történeteket szeretettel várjuk a szerkesztőségbe!)
Patkó a körúton
Sokáig szokás volt patkót a ház vagy istálló ajtajára szegezni, hogy a vasdarab elűzze a gonosz szellemeket és megvédje az otthont. Sajnos a nagyvárosi ember patkóügyileg jelentős hátrányban van, mert a babona szerint csak az az igazán hatásos patkó, amelyet nem vásárolnak, hanem az út mentén találnak, és ember legyen a talpán, aki belvárosi sugárutak kereszteződésében ilyenbe botlik.
Babona a világ körül:
Dánia
A barátságot és a szerencsét szimbolizálja, hogy összetörik a régi tányérokat, és a barátok háza elé teszik. Ami kívülről rombolásnak tűnik, valójában az új kezdetet szimbolizálja.
Ecuador
A szokás neve año viejo (azaz régi év), főszereplője pedig egy fűrészporral vagy papírral kitömött, régi ruhákba öltöztetett, álarcos bábu. Éjfélkor felgyújtják, hogy megszabaduljanak az előző év nehézségeitől.
