Hegyes orrú rózsaszín lakcipő, többrétegű pöttyös tüllszoknya szorosra húzott övvel, libbenő fodrú blúz. A szőke nő mintha egy ötvenes évekbeli divatlapból lépett volna elő. Egy óra múlva már talpig flitterben, széles szárú trapéznadrágban, lakktól csillogó, pompásan berakott hajjal lép a színpadra. Felettünk méretes diszkógömb szórja a fényt, egyértelműen az ABBA éveiben bulizunk. A zenére nemcsak Alexandra, hanem az egész stáb megmozdul.

Amikor elhatároztuk, hogy bemutatjuk az elmúlt hetvenöt évben mit viseltek a hölgyek, nem tudtuk, hogy ekkora munka lesz a közel nyolc évtizedet átölelő divatbemutatót elkészíteni. Kutattunk, lapozgattuk a régi Nők Lapjákat, belefeledkezve a képekbe. Beszippantott a képanyag, az idegennek tűnő, mégis ismerős frizurák, cipők, táskák. Az érzés, hogy épp ilyen volt anyukámnak, vagy a szomszéd néninek. A vágy, hogy bárcsak meglenne még ez a ruhadarabom…

Hatalmas változáson ment át a magyar nők ruhatára az elmúlt évtizedekben, a hiánygazdaságtól, az élénk butikkorszakig, az egyenboltok egyenkínálatától a ma már szerencsére tudatosabb ruha-összeállításig. Ami megmaradt, hogy szeretjük követni a divatot, kísérletezünk, próbáljuk magunkra szabni az adott év aktualitásait. Vagy épp ragaszkodunk a kialakult stílusunkhoz.

Mivel ez ünnepi kiadás, és a Nők Lapja, mint a legtöbb nő, szeret megújulni, és mindegy hány gyertya van a tortáján, halad a korral, ezért az első digitális lapszámunkat is elkészítettük.