Van olyan, ami mindig és azonnal kihozza a sodrából? Egy sorozattüsszentő a szomszéd asztalnál (nyugi, mondja mindig, csak allergia), a tányéron megcsikorduló késhegy, vagy a hosszú, követhetetlen körmondatokban beszélő családtag? Tudja palástolni, vagy azonnal robban? 

Saját kutatásom alapján (jöhetnek az egyet nem értő vélemények) van egy csoport, amelyik jobban bírja az idegesítő embereket maga körül, mégpedig aki a testvérével – előny, ha többel is – egy szobában nevelkedett. Igenis van, amikor a gyerekszoba hiánya előny felnőttkorban. Akinek megvolt az élmény, hogy az öccse, húga, nővére szörcsög/beszél álmában, titokban hordja a cuccait kamaszként, osztozni kell vele az utolsó csokin, amit a nagyi hozott, meg kell várni reggelente, míg méltóztatik elhagyni a közös fürdőszobát, toleránsabb a munkahelyén és a párkapcsolatában is. Kevésbé borul ki, ha valakihez igazodnia kell, nem harcol látványosan a távirányítóért­ otthon és a légkondi kapcsolójáért a munkahelyen. ­Egyszerűen hozza a jól begyakorolt megküzdési technikát, kivár. A másik megunja, és akkor jön az, amit ő akar.

A húgommal volt közös szobám kamaszkorunkig. Szerintem nagyon toleránsan viselem, hogy közös a kapcsolója a fűtésnek a munkahelyen, persze előfordul olyan, hogy nekem is felszökik a vérnyomásom valamitől, és biztos, hogy én is tudok idegesíteni másokat. Jó hír, hogy mindezen lehet segíteni.

Elgondolkodtató cikket és szakértői tanácsokat olvashatnak a lélekrovatunkban (54. oldal) arról, hogyan maradjunk nyugodtak idegesítő helyzetekben, akkor is, ha külön szobában nevelkedtünk.