Kedves Dorka, hatvanéves elmúltam már, de még mindig gyötör a bűntudat, hogy milyen anyukája voltam a gyerekeimnek. A lányom engem nem bánt, sőt, mindig próbál megnyugtatni, viszont magát állandóan megkérdőjelezi és gyötri, hogy milyen anya. Olyan, mintha a bűntudat, ez a negatív gondolkodásunk önmagunkról megállíthatatlan lenne, ahogy mostanában mondják, talán transzgenerációs örökség. Van rá mód, hogy változtassunk? A lányom nevében is írom levelem.