Biztosan hallottunk már grandiózus történeteket a mindent elsöprő belső megérzésekről. „Megláttam, és rögtön tudtam, hogy ő lesz a férjem.” „Éreztem, hogy nem elég alapos az orvos, nem hagytam magam, és nekem lett igazam a diagnózisommal kapcsolatban.” Lehet, hogy az intuíciónk néha élet-halál kérdésekben is döntő fontosságú, de mindennapi életünkben is hasznosabb eszközünk, mint gondolnánk.

Egyszer megosztottam egy „jó útra tért” férfi ismerősömmel az aggályaimat egy bimbózó románcommal kapcsolatban. Elmondtam neki, hogy az az érzésem, hogy a kiszemeltem több vasat tart a tűzben. Válasza nagyon megmaradt bennem. Azt mondta, hogy ha egy hozzám hasonló értelmes, a világra nyitott és kellő tapasztalattal rendelkező nőben (ezek az ő szavai, nem az enyémek) csak egy pillanatra is megfogalmazódik ez a gondolat, akkor nyugodtan vegyem készpénznek. Igaza volt. Ahogyan a megérzéseimnek is. Biztosan mindenkinek van több története is arról, amikor belső hangja tökéletes iránymutatást adott… vagy adott volna, ha hallgatott volna rá. Ez a hang nem légből kapott, mégis sokszor elhallgattatjuk magunkban, és inkább arra hagyatkozunk, amit a társadalmi beidegződések, az internet, vagy akár a környezetünk, egyszóval a külvilág diktál.

Tudom, és kész

Az intuíció egy bennünk rejlő képesség, azt jelenti, hogy tudunk valamit anélkül, hogy tudatosan gondolkodnánk rajta. Magyarul zsigeri érzésnek nevezzük, amit az angolban „gut feeling”-nek mondanak, és nem véletlen, hogy a belek vagy a zsigerek is szerepelnek ebben a fogalmi körben. De erről majd később. Tehát létezik olyan, hogy egyszerűen csak tudunk valamit. Vannak, akik hatodik érzéknek nevezik az intuíciót, amely „hagyományos” érzékszerveinkhez hasonlóan fizikai jeleket idézhet elő a testünkben. Lehet, hogy ez egy szűnni nem akaró feszültség, vagy gyötrő gondolatok, amelyek nem múlnak el, esetleg állandó szorítás a gyomorban, de az is elképzelhető, hogy szó szerint feláll a hátunkon a szőr. Megeshet, hogy érezzük, el kellene kerülnünk bizonyos területet, és később kiderül, veszélybe kerülhettünk volna, ha mégis arra megyünk. Sokaknak vannak szinte hátborzongató történeteik arról, mi eshetett volna meg velük, ha nem hallgatnak bizonyos megérzéseikre. Ez a horrorfilmkészítőknek is hálás téma. Mielőtt azonban azt hinnénk, az intuíció valami misztikus, vagy egyenesen természetfeletti érzék, térjünk vissza a földre, ugyanis megérzéseink ennél sokkal kézzelfoghatóbb alapokon állnak.
Pattermann Kinga, az Intuíció a gyakorlatban című könyv szerzője, sikeres coach és tréner, nem mellesleg hat gyerek anyukája, könyvének rögtön az elején leszögezi, hogy ha az intuícióról van szó, ő mindenképp kerüli az ezoterikus megközelítést.
– Az én értelmezésemben az intuíció azon alapul, hogy az életünk során megtapasztalt sokmilliárdnyi élmény elraktározódik – mondja Kinga. – Amikor egy korábbihoz hasonló szituációba kerülünk, az adott helyzethez kapcsolódó, elfeledettnek hitt, de a mélyben megbújó tapasztalat visszaköszön. Az intuíciónk­ akkor működik jól, amikor a szavaink, a tetteink és a gondolataink­ összhangban vannak. Ez hasonlít egyfajta flow-állapotra. Azt szoktam mondani, mindenki azon a területen fejlessze az intuícióját, amelyiken otthon van. Ha én vadászni mennék, nem érezném meg, mikor jön a vad. De ha belépek egy terembe, és ott várakozik húsz vezető a világ öt országából, elég a szemükbe néznem, hogy belássam, rögtön meg kell változtatnom az aznapra tervezett programot. Vagy ha szembejön a gyerekem az utcán, egyből tudom, baj van-e. Nem mindig vagyunk tévedhetetlenek, de utólag is sokat tanulhatunk.

Elnyomja a kinti zaj?

Belső hangunkat sok minden elnyomhatja, rendkívül hangos világban élünk, minden forrásból ömlik ránk az információ. Kinga szerint azonban az intuíció szempontjából ezt akár pozitív előjellel is nézhetjük.
– Mivel a legtöbb dolog nagyon gyorsan elérhető, több időnk marad a megérzéseinkkel foglalkozni, mint ha az információ megszerzésén kellene dolgoznunk – véli. – A készen kapott adatoknak is megvan az előnyük, hiszen a belső megérzé­seidre hagyatkozva neked csak választanod kell. Persze az sem mindegy, melyik belső hangunkra figyelünk. Ez a hang lehet tiszta, segítő. De az is megeshet, hogy valamilyen kényszer színezi át, ami félrevisz. Például­ ha kiskorunkban olyan üzeneteket kaptunk, hogy „mindenáron meg kell felelned”, „erős gyerek nem panaszkodik”, ezeket is a magunkénak érezhetjük, pedig ez egy eltorzított belső hang. A kérdés inkább az, hogy a belsőnk melyik hangot hallja meg, milyen késztetésnek enged.

Mindenkiben ott van

Létezik vajon, hogy valaki „tehetségesebb” abban, ahogy a megérzéseire hallgat? Vagy esetleg a belső hang észleléséhez különleges önismeret szükséges? És van olyan, aki hiába szeretné, nem fér hozzá saját belső iránymutatásához? Jó hír, hogy az intuíció elméletileg mindenkiben ott van.
– Sok ember mindenféle tudatosság és önismeret nélkül használja, tehát az intuíció automatikusan része az életének, csak nem tudja, hogy így hívják – folytatja Pattermann Kinga.
– Nagyon racionális embereknek is rendkívül fontos ez a kérdés. Pénzügyi vezetők sokszor nem merik bevallani, de a munkájuk húsz százaléka elképzelhetetlen a megérzéseikre való hallgatás nélkül. Vannak azonban az intuíciónak olyan akadályozó tényezői, amelyek nem engedik jól működni. Ilyen az önbizalom­hiány, a bűntudat, a szégyen. A bűntudatos ember a hibáira koncentrál, és azt hiszi, nem érdemli meg, hogy a spontán jött pozitív gondolatai szerint éljen. Fontos leszögezni, hogy nem érdemes irigyelni a másik ember intuícióját, mert azzal nem jutunk sehová. Az izgalmas az, hogy a miénk melyik területen működik, és ezt hogyan tudjuk megtalálni.
Kinga már a következő könyvén dolgozik, amely a gyereknevelésben hangsúlyozza az intuíció fontosságát.
– Szülőként képtelenség mindig jól strukturálni az időnket, sokszor kell rugalmasnak és improvizatívnak lenni, előteremteni valamit a semmiből, legyen az egy új játék vagy egy leves. Tulajdonképpen a gyerekeimnek köszönhetem az intuícióval való legfontosabb tapasztalataimat. Öt gyereket szültem, felneveltem plusz egyet, és végig működött az intuícióm. Sok mindent elrontottam, mint bármelyik másik szülő, de voltak jó húzásaim az in­tuí­ció mentén. Szerintem nincs olyan, hogy intuitív vagy nem intuitív szülő. Valójában minden szülőnek van egy intuitív és egy nem intuitív része. Ugyanez igaz a gyerekekre is. Ahol nem érezzük, ott ne használjuk az intuíciót. Ahol pedig attól fogjuk magunkat biztonságosan érezni, hogy a megérzéseinkre figyelünk, ott feltétlenül használjuk. Beszélgessünk erről a körülöttünk lévő gyerekekkel, hiszen már az egészen kicsik is nagyon jól meg tudják fogalmazni, mikor cselekednek csak úgy érzésből.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 500 forintért, vagy regisztrálj, és 1 héten keresztül minden előfizetői tartalmat megnézhetsz.
Próbáld ki most kedvezményesen!
Az előfizetés ára az első hónapban csak 500 Ft, ezt követően 1490 Ft havonta. Ha van már előfizetésed, lépj be .