A kétezres évek elején a testvérem a németországi Heidelbergben dolgozott. Egy alkalommal, amikor meglátogattam, a szüleimet is beültettem az autóba. Tíz óra alatt értünk a délnémet tartományba, ahol remekül szállt az idő. De a szüleimen észrevettem, hogy van, amit kitüntetett érdeklődéssel figyelnek – és aztán nekem is feltűnt a jelenség. Ez pedig a baden-württenbergi nyugdíjasok élete volt. Nem kell különösebb dolce vitára gondolni, nem a sokkal jobb anyagi helyzet szúrt szemet. Inkább a kisimult arcok. A kávézóban-cukrászdában üldögélő idősek. A férfiakon zakó volt, a nőkön egyszerűbb kosztüm, és két négyzetméternyi újságokat olvasgattak. Ráérősen sétálgattak a Neckar folyó zöld partján. És ha már folyópart: más nyugdíjasok meg ott tornáztak, kerékpároztak, és mindent elöntött valami angyali nyugalom. Arra gondoltam, a világ szerencsésebb felén így is meg lehet öregedni.
Közben eltelt több mint húsz év. És bár hajlamosak vagyunk negatívan tekinteni magunkra, azért közben itt is megváltoztak a dolgok. Erre éppen most döbbentem rá, amikor édesanyámat a vonathoz vittem, hogy ellátogasson Szabolcs vármegyei szülőfalujába. „Ilyen ruhában még harminc éve sem lehetett volna hazamenni” – jegyezte meg. Virágos-színes nadrág volt rajta, és drapp felső. És közben nekem is eszembe jutott, hogy gyerekkoromban a házak előtt a nyugdíjas nők talpig feketében, fekete fejkendőben ücsörögtek, a nagy feketeséget pedig legfeljebb a nejlonotthonka rettenetes színei törték meg. Ma már nem kell fekete egyenruhába bújni, de nem csak ez a különbség. Már a mostani nyugdíjas generáció is egészségesebben él, mint az elődeik. Csökken az alkoholfogyasztás mértéke, és kevesebben dohányoznak, hatékonyabbak a gyógyszerek, így az idősebbek egészségi állapota, ha lassan is, de mégiscsak javul. A számítógépekkel, az okostelefonokkal és a rengeteg tévécsatornával sokkal több inger bombázza az idegrendszert: nyitottabbá válik mindenki, ha akarja, ha nem.
Dr. Martony Zsuzsa pszichiáter, geriáter (az idősödéssel foglalkozó orvos – a szerk.) is alátámasztja a laikus megfigyelést: szerinte minden generáció másképp öregszik, és bár elcsépelt kifejezés, hogy felgyorsult a világ, tény, hogy ma jóval nehezebb alkalmazkodni a digitális fejlődéshez, vagy ahhoz, hogy a családokat sokszor több ezer kilométer választja el a nagyszülőktől. Ráadásul hosszabb az öregedés időszaka. Tovább élünk, máshogy idősödik a társadalom.
– Az öregedés nagyon összetett folyamat: testi, lelki, szociális hatások összessége – mondja Szabó Adrienn klinikai szakpszichológus. – Egy újabb szerep, amihez meg kell tanulnunk alkalmazkodni. Igen ám, de ez a szerep, ezek az elvárások nagyon meghatározottak az adott társadalomban, és rengeteg előítélet társul hozzájuk. Az idős, korosodó személyt gyakran hozzá nem értőnek vagy fizikailag korlátoltnak véli a környezete és a társadalom, holott ez egyáltalán nem kell hogy így legyen. Sokszor mondják, hogy a kor csak egy szám – és valóban. A „régen és ma” között ez fontos különbség: ahogy a serdülőkor is kitolódott, úgy a „középkorúság” is. Aktívabbak, egészségtudatosabbak vagyunk szellemileg és testileg is. Nem vesszük fel olyan könnyen az „öregszerepet”. Persze az integritás, a tetteink, az életünk során bennünket ért hatások és a megoldott problémák feldolgozása, a személyes élettörténetünkbe való beágyazása és értékelése rendkívül fontos feladat. Aki visszatekintve értelmesnek, hasznosnak látja az életét, így tud gondolni magára, így éli meg a mindennapokat, az sikeresebben, vagyis jobban, természetesebben tud öregedni, mint aki hiányállapotokkal, csalódással, rossz döntésekkel, mellőzéssel, magánnyal szembesül.
Tanuljunk újat
A sikeres öregedés fontos fogalommá vált az idősödés minőségének leírására, és koncepciójában a fő hangsúly az egészséges és „működőképes” évek meghosszabbításán van. Erre a legjobb példa Rédei Gabi és Rédei János története. A nyugdíjas házaspár a pandémia alatt vidékre költözött, nem messzire a fővárostól. Amikor nem a gyerekeikkel és az unokáikkal vannak, ha úgy tartja kedvük, beutaznak a városba. Színházba és moziba járnak, de beiratkoztak szabadegyetemre is – nyugdíjasoknak nagyon kedvező áron –, Gabi művészettörténetet, János huszadik századi történelmet hallgat. A feleség aktív könyvtárlátogató, folyamatosan olvas, a férje pedig csatlakozott egy horgászegyesülethez, ahol új barátokra is talált. A horgászás mellett időnként társadalmi munkában rendbe teszik a kis horgásztó környékét. Míg Gabi reggelente fél órát jógázik a hálószobában, János kerékpározni szokott, hogy megtartsa a kondiját. Így, bár hetvenen túl vannak, nincs is komoly egészségügyi problémájuk.
– A sikeres öregedés három dolgon alapszik: az egészség megőrzésén, a szellemi és fizikai működőképesség megtartásán, és ennek megvalósításában és általában a társadalmi szerepekben a lehetőségeknek megfelelően aktív részvételen – mondja dr. Martony Zsuzsa pszichiáter, geriáter. – Tudatosan és előrelátóan kell ezekről saját magunknak gondoskodnunk, hiszen a ma embere sokáig él, az öregséget pedig senki nem úszhatja meg. Kiemelten fontos a megfelelő, a minél jobb életminőség fenntartása, mind fizikális, mind mentális szempontból. A szellemi aktivitás megtartása is elemi kérdés: amíg lehet, dolgozni kell, és törekedni rá, hogy ne mindig ugyanazt csináljuk. Jó dolog a rejtvényfejtés, de az a régi ismeretek felhozataláról szól, érdemesebb volna valami újba kezdeni. Legyen az nyelvtanulás, a főzés megreformálása, netán egy újfajta mozgásformával ismerkedés – mondjuk a tajcsival –, a lényeg, hogy a megszokottól eltérő tevékenység legyen. Kutatások igazolják, hogy a mentális aktivitás összekapcsolása fizikai aktivitással a kognitív,
szellemi képességek javára szolgál.
A mozgás maga az élet
„Szabad-e mozogni a bácsinak?” – kérdezte a körzeti orvost az idős férfi felesége. A férfi lábáról egy szemölcsöt távolítottak el. Mindezt onnan tudtam, hogy nyitva maradt a rendelő ajtaja, és minden szót hallottam. „Persze hogy szabad! – nevetett a (szintén idős) orvos. – A mozgás maga az élet!” Annyira megtetszett nekem a párbeszéd, hogy elhatároztam, egyszer beleírom egy cikkbe. Hát tessék. A körzeti orvos lehet, hogy olvasott róla, de az is lehet, hogy nem: a legfrissebb kutatások szerint már a minimális mozgás is évekkel hosszabbíthatja meg az életünket. Míg korábban a tízezer lépés volt a bűvös szám, a folyamatos vizsgálatok egyre lejjebb viszik a kívánatos lépésszámot: ma már arról írnak, hogy négyezer lépésnyi gyaloglással is kisebb csodát érhetünk el az egészségi állapotunkat illetően. De ha többre vágyunk, nosza: rengeteg olcsó vagy ingyenes mozgásforma áll rendelkezésre.
Hegedűs Marcsi idén töltötte be a hetvenet – és nevezni akart a Balaton-átúszásra. A Budapesten élő nyugdíjas csak azért nem tudta teljesíteni a fogadalmát, mert akkor éppen a családjával nyaralt. Jövőre viszont mindenképpen szeretne ott lenni. Jelenleg is sporttal – egy kilométernyi úszással – kezdi a napot.
– Azért járok hajnalban úszni, hogy letudjam, és aztán fitten-frissen induljon a nap – mondja. – Csak akkor hagyom ki az úszást, ha éppen zárva az uszoda. Sokat dolgozom a kertben, és ha lehet, gyalog járok mindenhová. Lépésszámlálóm nincsen, de öt kilométert valószínűleg mindennap megteszek. A pandémia idején, amikor nem lehetett úszni, egy környékbeli park futókörén gyalogoltam hét kört – ott ki tudtam számolni, hogy ez körülbelül 5,6 kilométer. Kitartást és örömöt ad a mozgás, és boldogságot is – segíti az endorfintermelést. Örömmel megyek, így jó a közérzetem. Mindez segít abban is, hogy megőrizzem a pozitív gondolkodást, ami nyugdíjaskorban elengedhetetlen.
– A leglényegesebb, hogy fizikailag megtartsuk az egészségünket, amennyire lehetséges: figyelni kell az étkezésre, a mozgásra – tanácsolja a geriáter. – Dicséretes és támogatandó, ha csak úgy tornázunk, úszunk, sétálgatunk, de mindehhez kiegészítésként funkciómegtartó tornát is kell végezni heti két-három alkalommal, olyat, amit kimondottan az időskori mozgásszervi funkciócsökkenés ellensúlyozására állítanak össze szakemberek. Itt olyan mozdulatokra, gyakorlatokra gondoljunk, amelyek abban segítenek, hogy minél tovább aktívak tudjunk maradni, fel tudjuk akasztani a kabátot, képesek legyünk felállni a fotelből, megbirkózzunk a lépcsőkkel. A fizikai aktivitás fenntartása segít a jó mentális állapot megőrzésében. A munkám során látom, időskorban a túlsúly is gyakori probléma, ez mutatja a megfelelő étkezés kialakításának szükségességét. Ha ugyanis valaki pluszkilókkal kerül kiszolgáltatott állapotba, nehezebben áll fel, nem tud gondoskodni magáról, mások segítségére szorul.
