Ragyogott a nap, kéklett a tenger, vakított az ég – nemrég fejeződött be a pusztító, szörnyűséges háború, még tartott a veszteségek számbavétele, a sebek gyógyítgatása, a vigasz keresése. Az emberek vágytak a szépre, örömtelire, boldogítóra. A makulátlanra. Amit még annak idején megfestett Botticelli, versbe foglalt Petrarca, hangokba öntött Vivaldi. És egyszer csak megjelent előttünk tökéletes realitásában egy vékony itáliai lány Gina Lollobrigida személyében, aki valami megfoghatatlan ragyogással töltötte el mindannyiunk lelkét. Rögtön rá is ragadt az „isteni Lollo” kifejezés, amit hosszú élete során egészen a haláláig, kilencvenöt éves koráig változatlanul viselt. Idősen, kerekesszékbe kényszerülve is az isteni Lollo maradt a világ számára, és alighanem marad az idők végezetéig, amíg hiszünk a szépség, a ragyogás, a tökéletesség mítoszában. Fantasztikus színésznők jöttek utána, Monroe, Taylor, Bardot, Loren, Cardinale, mindbe szerelmesek lehettünk, mindről ábrándozhattunk, mind után sóvároghattunk, a csoda azonban ő maradt.
Statisztaként kezdte
Kis olasz hegyi faluban született 1927 júliusában, egy meglehetősen szegény földműves családban, ott is gyermekeskedett három lánytestvérével, majd festészetet, szobrászatot tanult Rómában. A megélhetését modellkedéssel biztosította, statisztamunkát és kisebb szerepeket is vállalt, így feltűnt a Bajazzók című olasz operafilmben (1948) is. Felülmúlhatatlan teljesítményt nyújtott Tito Gobbi, Filippo Morucci, de a tömegben egy pillanatra felvillant egy igéző szempár, és a gigászok árnyékában mindenki rá figyelt. Az énekesek a mai napig utánozhatatlanok, de ki is lehetett az a pillanatra felbukkanó hölgy? Lollobrigida volt. Az európai film az aranykorát élte, az epizódszerepekhez is világklasszisnak kellett lenni, itt nem kaphatott valaki „csak úgy” főszerepet. De ami másnak jó esetben is egy évtizedbe került, az számára sikerült néhány hónap után. Meglepetésére rábízták a nők bálványa, Gérard Philipe mellett a Királylány a feleségem (1952) főszerepét. A film fantasztikus sikert hozott, Lollo percek alatt világsztár lett. Nem is csupán a szépsége vagy a játéka okán, hanem a mindenkit megérintő, lényében rejlő megfejthetetlen, lenyűgöző varázs miatt. Kicsit naiv, kicsit erotikus, kicsit szenvedélyes, kicsit titokzatos, de minden porcikájában mélyen emberi, őszinte, természetes tünemény volt, aki elvarázsolt nemcsak minden férfit, de a női közönséget is. Elindult egy Európában addig ismeretlen varázskarrier, újabb és újabb diadalokkal.
Házasság, polgári élet
