Hogy kerül leves a festményre? – Klímaaktivisták tiltakozása 2.0

Tavaly civil aktivisták tömegei igyekeztek felhívni a figyelmet a mindannyiunk életét fenyegető globális felmelegedésre úgy, hogy festményekre locsoltak mindenfélét, és bár a képek nem sérültek meg, úgy tűnik, az ily módon tiltakozók több haragost szereztek, mint támogatót. 

A galériákban, múzeumokban véghez vitt figyelemfelkeltő akciók hatalmas médiavisszhangot váltottak ki, ugyanakkor a közvélemény egyre haragosabban kérdezi, hogy Van Gogh mégis mit ártott az éghajlatnak. A szociálpszichológiában ezt a jelenséget úgy hívják, hogy „az aktivista dilemmája”; egyrészt a radikális tettek nagyobb figyelmet irányítanak egy-egy jelenségre, de ezzel egyidejűleg csökkenthetik az ügy támogatottságát.

ÍGY MÚLIK EL A VILÁG DICSŐSÉGE? 

Tavasz óta minden hétre jutott múzeumi randalírozás. A műkincseknek nem esett bajuk, mert üveglap védte őket, de a – szintén jelentős értékkel bíró – keret néhányszor megrongálódott. A firenzei Uffizi képtárban Botticelli Tavasz című festményéhez ragasztotta oda magát egy olasz pár, egy harmadik társuk pedig molinót terített ki eléjük „Utolsó generáció. Nem a gázra. Nem a szénre” felirattal. Az aktivisták nyilatkozataikban azt kérdezték, vajon lehet-e még olyan szép tavaszt látni, mint Botticelli idejében. A londoni Nemzeti Galériában paradicsomlevest öntöttek Van Gogh Napraforgók című képére, a potsdami Barberini Múzeumban őrzött, Monet által festett Szénakazlakra pedig krumplipürét.

A hágai Mauritshuis múzeumban egy férfi a fejét ragasztotta Vermeer Leány gyöngy fülbevalóval című festményéhez; Klimt Halál és élet című, a bécsi Leopold Múzeumban kiállított képére pedig fekete, olajszerű folyadékot öntöttek. Az elmúlt fél évben számos hasonló „ragasztós” vagy „locsolós” támadást hajtottak végre a világ minden pontján. Az aktivisták többsége a Just Stop Oil környezetvédelmi csoport tagja, mindannyian a klímaválságra, a túlfogyasztásra, az élelmiszerhiányra és a várható éhezésre igyekeznek felhívni a figyelmet. 

Bár a műalkotások nem sérültek meg, az akciók nagy felfordulással jártak. A múzeumokat ki kellett üríteni, a képeket meg kellett vizsgálni és tisztítani, néhány napra kiállításokat zártak be, hogy rendbe tudják hozni a termeket. Az elkövetők országonként más-más büntetést kaptak. A firenzei rendbontókat három évre kitiltották a városból, de egyre gyakrabban szabnak ki komoly pénzbírságot, sőt börtönbüntetést is a szándékos károkozásért. A felháborodást fokozza, hogy a rongálók között megjelentek a minden ok nélkül cselekvők is; az a férfi például, aki Toulouse-Lautrec Berlinben látható Ülő bohóc című képére művért fröcskölt, nem aktivista volt, pusztán a tizenöt perc hírnév reményében okozott bonyodalmat. A másik probléma, hogy az aktivisták átléptek egy lélektani határt. A festmények esetében azok, akik hajlandók voltak a híreket teljes terjedelmükben végigolvasni, megértették, hogy a brutális akciókat a kétségbeesés szülte. A politikusok és a döntéshozók nem tesznek elég komoly lépéseket, sokszor még a saját vállalásaikat sem teljesítik. Ez akár elfogadható magyarázat is lehetne a tartós kárt nem okozó akciókra. Az azonban már a közvélemény toleránsabb tagjainak körében is túlment a határon, amikor Roger Federer búcsúmeccse előtt egy férfi felgyújtotta a karját, hogy így tiltakozzon a magánrepülőgépek ellen.

MIT GONDOL A TÖBBI KÖRNYEZETVÉDŐ?

Az állatvédők éveken keresztül gazdag repertoárt mutattak be a tiltakozás extrém módjainak terén, de Laura Shields, a PETA állatjogi szervezet egyik vezetője szerint már nincs szükség arra, hogy divatcégek irodáit rohamozzák meg, vagy bemutatókon okozzanak botrányt, mert rendszeresen meghívást kapnak az igazgatótanácsok üléseire. Tevékenységük nagy része konferenciahívások szervezéséből és határozott, de tiszteletteljes e-mailek küldéséből áll. Az állatvédők jól választják meg a harcmodorukat. Régen polgárpukkasztó, hangos akciók kellettek ahhoz, hogy a média foglalkozzon az általuk fontosnak tartott kérdésekkel, de tudják, hogy manapság a támogatók nem az utcákat fogják elárasztani, hanem a Twittert, az Instagramot és a TikTokot, ezért a közösségi platformokon terjesztik az igét. Nagyon úgy tűnik, hogy a környezetvédők is ezt az utat szeretnék bejárni, és most a sokkolás fázisánál járnak, módszereik azonban a saját közösségüket is megosztják.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 500 forintért, vagy regisztrálj, és 1 héten keresztül minden előfizetői tartalmat megnézhetsz.
Próbáld ki most kedvezményesen!
Az előfizetés ára az első hónapban csak 500 Ft, ezt követően 1490 Ft havonta. Ha van már előfizetésed, lépj be .