– Tati! – szólított meg komoly arccal a minap kilencéves Berni lányom. – Én szeretném, ha lenne egy olyan hely, ahova csak lányok mehetnek. 

– És mondd csak, drágám, az iskolában a lányvécé meg az öltöző nem jó?

– Nem, mert oda a fiúk bármikor bemehetnek. Én egy olyan helyet szeretnék, ahová, ha akarnak, sem tudnának bejutni. Mondjuk, egy szigetet… De ne aggódj, nem lennék mindig ott, csak néha, kicsit, amikor elegem van a fiúkból.

Huszonhat éve vagyok nős, tizenkét éve lányos apuka, két évtizede dolgozom női magazinoknál, úgyhogy azt gondoltam, értem, Berni miről beszél. Siettem is elmondani a feleségemnek. 

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő mindössze havonta 1490 forintért.
Próbáld ki most!
Az előfizetésed egy regisztrációval egybekötött bankkártyás fizetés után azonnal elindul.
Mindössze pár kattintás, és hozzáférhetsz ehhez a tartalomhoz. Ha van már előfizetésed, lépj be .
Ajánlott videó