Mondja, hogyan szólíthatom? Királyi felség, vagy francia nagykövet úr, netán György?

Egy kivétellel mondhatod bármelyiket, de mivel évtizedek óta György vagyok számodra, javasolnám, hogy maradjunk annál.

Jó, csak téged az élet annyifelé hányt és vetett, annyiféle helyen voltál, hogy igazán megtudhattad, melyik is vagy igazából. Hogy kicsoda-micsoda is vagy itt a földön…

Hála istennek, elég jól tudom. Minden reggel úgy ébredek, hogy ugyanaz az ember vagyok: aki a világon több helyen is képes dolgozni, helytállni. Bárhová is vet a sors, isten irgalma révén a személyiségem nem változik. Szerencsére meghatározóan sok időt töltöttem itthon, Magyarországon, a szűk családommal szorosan együtt, és ez az időszak döntően hatott személyiségem kialakulásában.

Egész Európát bejártad előtte. Voltál trónörökös, üldözött, száműzött, tucatnyi egyetem hallgatója, közéleti posztok betöltője.

Igen, de a trónörökös az édesapám volt közvetlenül, én csak utódja lehettem volna, az uralkodó IV. Károly unokájaként. De aztán jött a történelem…

Ismerek sok embert, aki feljebb lépett egy jelentéktelen hivatali ranglétrán, és ettől teljesen megváltozott a mentalitása, nálad meg csodálom, hogy a nagy emelkedések és bukások közepette is mindig ugyanaz maradtál: az emberséged, a humorod, a békéd, az alkalmazkodóképességed.

Egészen fantasztikus édesapám volt, Habsburg Ottó. Tőle megtanultam, hogy mit kell tenni, hogyan kell viselkedni nehéz helyzetekben;­ amikor problémák adódnak. Amikor egy ilyen kiváló példa van előtted, minden sokkal egyszerűbb. A hitet is neki köszönhetem, ami óriási segítség a mindennapokhoz. Mi mindig nagyon vallásos család voltunk, ami sok erőt ad. Az édesapám példamutatása, és hozzá a hitem, hogy sosem kell panaszkodni, nekikeseredni, se peckesnek, se kétségbeesettnek lenni – ez támasz volt abban a sokféle helyzetben, melyet megtapasztaltam, és segített megőrizni a méltóságomat.

Mert azért a te életed elég kacifántos volt, nem?

Ez volt az életem… Nem ismerek mást, úgyhogy nem tudom kijelenteni könnyedén, hogy nagyon kacifántos volt, hiszen nem ismerek másmilyent. Amikor megszülettem, még nem utazhattunk se Ausztriá­ba, se Magyarországra, el kellett telnie egy kis időnek, mire a családom hazatérhetett, előbb Ausztriába, majd Magyarországra is visszajöhettünk.

Elég furcsa döntés volt, hogy a kettő közül Magyarországot választottad hazádnak…