Noha már jó pár napja tart az iskola, azért még bőven adódik alkalom félreértésre. A minap például kilencéves Berni lányom fekete leggingsben érkezett a reggelizőasztalhoz.
– Mi van, drágám, te tornacuccban mész iskolába? – kérdeztem tőle szellemesen.
– Ez nem torna, hanem tesicucc – felelte Berni némileg kioktatóan. – Tornán a lábunkat emelgetjük, tesin meg futunk.
Régóta tudom, hogy a kategóriák tisztázása, illetve tisztán tartása milyen fontos nemcsak Berni, hanem minden gyerek számára. A rengeteg kérdés, amit egy kisgyerek föltesz a szüleinek, mind arra irányul, hogy az éppen megszerzett új tudást valahogyan be tudja illeszteni a világképébe, és a kérdezés addig tart, amíg az adott dolog meg nem találja a neki legmegfelelőbb kategóriát. És a gyerek akkor megnyugszik. Akárcsak a felnőtt.
Emlékszem, én milyen izgatott voltam, amikor kezdő angolsággal megpróbáltam elmagyarázni újsütetű angol ismerőseimnek, hogy én gimnáziumban tanulok, és nem értettem, hogy miért nevetnek. Hiányos szókincsem következtében akkor még nem tudtam, hogy a gymnasium angolul azt jelenti, hogy tornaterem. Egyébként mi magyarok nem vagyunk egyedül, a nyelvek egy részében a gimnázium azt jelenti, hogy középiskola, a másik részében pedig azt, hogy tornaterem. És a legjobb az egészben az, hogy mindkét félnek igaza van. Bizonyára nem okoz meglepetést a kedves olvasónak, hogy a mai gimnázium gyökerei az ókori görögökhöz nyúlnak vissza. Maga a szó az ógörög gymnosból ered, ami azt jelenti, meztelen. Ez pedig onnan jön, hogy az erre kijelölt helyen a fiatal görög férfiak mind meztelenül űzték a sportokat: a futást, ugrást, birkózást, ökölvívást, ugrást, diszkoszvetést és a gimnasztikát, vagy másnéven tornát. A legősibb gimnázium egy földhányásokkal és fákkal körülvett hely volt, aminek aztán teteje, falai és padlózata lett, és a Kr. e. 4-3. századra már egész komoly előírások szabályozták, hogy milyennek kell lennie egy gimnázium épületének. Ezek pedig annyira elterjedtek és népszerűek lettek, hogy az ókori Athénban Platón akadémiájában és Arisztotelész lükeionjában – latinosan líceumában – is ilyen gimnáziumban folyt az oktatás. Így váltak a gimnáziumok a test nevelése után a szellem pallérozásának is színhelyeivé. A sorrend nagyon fontos.