Lenyűgöző a természetessége és a póztalansága, ahogy lehuppan egy fotelbe egy nagy bögre kávéval, és csak mesél. Arról, ami épp érdekli, arról, ami a lényeg. Emberekről, állatokról, növényekről és a köztük lévő kapocsról, valamint arról, hogyan lehet kevés kellékkel is gazdag életet élni.

Hol vagy most otthon?

Az idő kilencven százalékában az Őrségben vagyok, ott élek, ott zajlik minden felvétel, ott készülnek a könyvek, a videók. Mindenki mondja, hogy ne tarts állatot, óriási kötöttség, vége a szabadságnak! A kert ugyanez, a kert mellől sem lehet eljönni. Most például három-négy napig esett az eső, és tegnap reggel térdig ért a gaz. A gaz mindig mindennél tízszer jobban nő, annak semmi sem árt, sem a fagy, sem a szárazság.

Azt mondják, vigyázz, ha a hobbidból lesz a munkád, mert akkor elvész a hobbid. Ami másnak szabadidős szenvedély, az neked munka. Torzult emiatt a vonzalmad ezek iránt a dolgok iránt?

Torzult bizony, elsőként a gasztronómia iránti odaadásom. Először megszületett a Gasztroangyal sorozat, majd a szakácskönyves műsor, és már meg sem tudnám számolni, hány száz ételt főzök le egypár hónap alatt. Ha otthon vagyunk, akkor minden nap készítek ebédet. Nem mondom, hogy nem szeretek főzni, de csak úgy jókedvemből már nem állok neki. De azért még van néhány terület, ami örömteli kísérleti terep számomra, most például a tésztákba ástam bele magam. Az például hobbi.

De majd az is munka lesz…

Így van. Nagyon nagy kísérletező vagyok. A klímaváltozással kifutnak olyan növények, amiket már nem tudunk olyan könnyen termeszteni. Mellette igyekszem mást meghonosítani a kertben, hogy ne fogyjon a kínálat. Most például iszonyatos mennyiségű articsókám termett. Izgat, hogyan alakíthatnám a magyar ízlésre az articsókából készült ételeket. Az is hobbim volt az elmúlt három évben, hogy kikísérletezzem, hogyan lehet változatosan főzni zöldségekből, hogy ne csak a saláta meg az egyébként zseniális főzelék jusson róluk eszünkbe. Lehet, hogy majd ebből is írok egy könyvet.

Mindenből, amihez fogsz, süt a lelkesedés és a szeretet. Neked szeretetnyelved az adás?

Valószínűleg igen. Szeretem az embereket. És szeretem az állatokat. De most már úgy döntöttem, hogy én a növényekkel vagyok. Ez lett a jelszavam. Azt kell mondanom, humuszőrült lettem. Tulajdonképpen én a talajjal vagyok elsősorban. Amikor kertészkedem, nem is a növényt gondozom, hanem leginkább a talajt. Mindenkinek az agyára megyek azzal, hogyan lesz a földből humuszban gazdag televény, vagyis apró élőlényekkel teli talaj. Mert minden ebből indul. Úgy kellene gazdálkodnunk, hogy ne uraljuk le, ne zsigereljük ki a talajt. Ha kiveszek belőle, azt adjam is vissza, másképp nem lesz rend.

Hányfelé vagy most gondolatban?

Százezer dolog jár a fejemben. Például az uralkodó gondolatom most az, hogy az egyik cicám beteg, és nem engedi megfogni magát. Aztán holnap jön a stáb és forgatunk, közben készül az új könyv. A kert iszonyú sok energiát elvisz, és most még egy díszkertet is építek. Azon is jár az eszem, nehogy holnapig kinyíljon az articsóka, hogy a műsorban le tudjuk szedni, továbbá azon, hogy a földimogyoró-bokraimból csak kettő nyílt ki, ezen idegeskedem, meg azon, hogy az édeskömény-palántáimat nem raktam szét, nem lett-e bajuk. Meg hogy meg kellene trágyázni a hortenziáimat. Reggel fölkelek, végigsétálok a kerten, és látom, hogy nyolcszázötvenhat dolog van, amit meg kellene csinálni. Azt hiszem, ez az életmód most teljesen elfoglalja a lényemet. Nem érzem, hogy bármi hiányozna.

Amikor a fővárosban vagy, mi az, amit élvezel?

Jaj, nagyon szeretem Budapestet! Szívesen lennék itt egy kicsit többet is. Az utóbbi másfél-két hónapban éreztem is, hogy kezdek begyepesedni, nehezen mozdulok ki. Ezért tudatosan vállaltam több feladatot a fővárosban. Persze ezek is mind kertes témák köré szerveződtek. A Várkert Irodalom sorozatában például a Hamvas Bélával kapcsolatos élményeimről meséltem, ő három évig kertész volt. A természetben élt, a fákról is írt esszéket, tiszta szívvel ajánlom tőle például A virágszedés lélektanát. Vagy ott van Karel Čapek műve, A szenvedelmes kertész. Čapek azt mondta, ő nem virágról virágra röpdöső pillangó szeretne majd lenni a túlvilágon, hanem kövér giliszta egy jó humuszos földben. Szívemből szólt.

A növények felé fordulás jelent egyfajta emberektől való elfordulást is?

Nem, én most is szeretem az embereket! Inkább arról van szó, hogy nagyon sűrű volt az az utazással teli huszonsok év, minden héten bepakolni, úton lenni… Valószínűleg inkább ennek a következménye ez a befelé fordulás.

Mondogattam egy ideje, hogy én már csak arra vágyom, hogy lekvárt főzzek az Őrségben. A vágyak valóra válhatnak, ha nagyon akarjuk, én pedig valószínűleg nem jól fogalmaztam, mert nem tettem hozzá a gondolathoz, hogy „de csak magamnak”. Így aztán főzhetem a lekvárt literszámra a műsorok, könyvek miatt. De közben meg nem bírnám ki, hogy mindezt ne osszam meg másokkal!

Amikor valami fontos információ birtokába jutok, olyan hihetetlen erős vágy tör rám, hogy azt mindenki tudja meg! Ha csak egyvalakit győzök meg, és ő is meggyőz egyetlen embert… Szóval valószínűleg nem is menne nekem, hogy csak úgy magamnak főzöm a lekvárt, mert állandó kutatásban élem az életem, most is egész éjjel kertészeti könyveket bújtam, aztán meg azon gondolkodom, hogyan juttassam el az emberekhez, amit felfedeztem! Muszáj tudniuk!

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 500 forintért, vagy regisztrálj, és 1 héten keresztül minden előfizetői tartalmat megnézhetsz.
Próbáld ki most kedvezményesen!
Az előfizetés ára az első hónapban csak 500 Ft, ezt követően 1490 Ft havonta. Ha van már előfizetésed, lépj be .