Hogy vajon miért a kedvenc magyar tájegységem a Bükk, azon korábban sokat törtem a fejem. Aztán rájöttem, hogy a gyerekkori bevésődések munkálkodnak bennem. Tizenegy éves voltam, amikor eljutottam egy bükki vándortáborba, és azonnal rabul ejtett a varázsa. A Bükk szívében jöttünk-mentünk, a felettünk gótikus templomként összeboruló, ezüstös törzsű bükkerdőkben. (Erről a fáról kapta a nevét maga a hegység is.) A természethez közel szálltunk meg mindig, barlangokba csúsztunk be zseblámpával, éjjel pedig hallgattuk az erdő neszeit. Emlékszem, egy alkalommal világító gombákra bukkantam, amelyek faágakat vontak be, és kísérteties fényt szórtak szét az éjszakába. Be is gyűjtöttem őket, de aztán, sajnos, otthon már nem adtak fényt ezek a különös lények, mert kiszakítottam őket az élőhelyükről, és kiszáradhattak.

Palota és vízesés

Ha valaki nem akarja magát túrával lefárasztani, hanem csak szeretne a természet közelében, de a civilizációt is élvezve bóklászni, akkor elég, ha a Bükk két népszerű kapujáig jut el. Autóval Miskolcot, majd annak nyugati végét, Diósgyőrt elhagyva, egy pillanat alatt vált a táj: a Szinva patak szűk sziklaszorosán át jutunk el Lillafüredig. Parkoljunk le – hétvégén ez nem olyan könnyű, akkora a tömeg –, és kezdődhet a felfedezés. Ha nincs autónk, az sem baj, sőt, talán jobb is: Miskolcról kisvasút fut fel Lillafüredig, majd azon túlra, a Bükk belsejébe. Az egykor fát és faszenet szállító iparvágány ma már csak a turistákat szolgálja, és romantikusan kanyarog a Szinva, majd a Garadna patak völgyében. A környék a Palotaszállóval Trianon után lett igazán felkapott hely: a Kárpátok és annak üdülőhelyei a határainkon kívülre kerültek, kellett hát valami alpesi-féle nyaralóhely. Lillafüred ideális erre: a Garadna patak elrekesztésével létrejött Hámori–tavon csónakázhatunk, megnézhetjük Magyarország legmagasabbról (húsz méterről) alábukó vízésését, amely ilyenkor, tél végén, tavasz elején különösen bő vizű. Megkapóan szép a Palotaszálló alatti, mésztufába vájt függőkert-sétány, de ha rossz az idő, akkor akár a hegy gyomrába is behúzódhatunk az Anna- vagy a Szent István-barlangba. A Garadna mentén feljebb haladva elérhetünk Fazola Frigyes őskohójához – innen indult tulajdonképpen a diósgyőri vasgyártás. A patakparton álló épület igazán impozáns és sejtelmes.