1979. 08. 04. Testvérem született

Sokáig voltam egyke a családban, és nagyon szerettem volna egy kistestvért. Gyakran el is képzeltem, hogy odapottyan az otthonunkba egy tőrőlmetszett testvér, aki annyi idős, mint én, akivel játszhatok, dumálhatok, aki társ a rosszalkodásban, meg akkor is, ha esetleg valami jót csinálok. Aztán kiderült, hogy kívánságom meghallgattatott, és testvérem lesz. Amikor hazahozták, elküldtek a nagyszüleimhez, hogy az első napokban ne lábatlankodjak odahaza. Pár nap múlva aztán szóltak, hogy minden oké, jöhetek, én siettem be a szobába, és éktelen csalódás ért. Ott feküdt a jövevény, bőgve, kopasz fejjel, hurkás lábakkal! Hát nem ilyenre számítottam! Az idő aztán elrendezte a dolgot. Nagyon jó testvérek lettünk, igazán szeretjük egymást.

1987. 04. 11. Kazincbarcikáról Szegedre költöztünk

Egyáltalán nem örültem neki, mert jól éreztem magam a szülővárosomban. Szegedről csak annyit tudtam, hogy ott van egy Nagyáruház. Ez elég titokzatosnak hangzott, és amikor megérkeztünk, első dolgom volt, hogy az unokatestvéremet megkérjem, biciklizzünk el a Nagyáruházhoz. El is mentünk rögtön a Dugonics térre, és ott földbe gyökerezett a lábam. Én ekkora épületet még soha nem láttam! Tátott szájjal, lenyűgözve bámultam.