Kováts Adél és lánya, Kováts Laura Rozália – Bizalommal egymás iránt

Szemvillanás és összemosolygás. Szavak és csendek. Másság és azonosság. Mozdulat és bénultság. Félbehagyott és befejezett mondatok. Anya és lánya. A szárnyaló művész és a szárnybontogató gyereke. Különös szimbiózis. Két nő: Kováts Adél és Kováts Laura Rozália.

Jó találkozni veletek, Laurát tizenöt éve nem láttam.

R.: Nem emlékszem rád, kicsi voltam. És bocsánat, de a Rozália nevet használom.

Nocsak…

R.: A Laura kedves, kislányos, régen talán illett hozzám. Ma viszont a Rozit jobban szeretem, ez felnőttes, sokszínű. Régóta éreztem, lelkileg közel áll hozzám a Rozália, de azt, hogy miért, csak nagykorúként értettem meg.

És miért?

R.: A dédnagymamám viselte ezt a nevet. Nem ismertem. Pici voltam, amikor meghalt, mégis olyan, mintha ismernénk egymást. Mindig melegség önt el, ha rágondolok. Úgy érzem, ő a mai napig fogja a kezem és anyáét is. Energiaadóként gondolok rá, misztifikálom a lényét. A könyvemben azt írom: Az én életemért, anya lelkének oltalmáért halt meg. Nem vagyok vallásos, de ezt gondolom. Történnek az emberrel rossz dolgok, amelyekkel az Isten tanítani szeretne.

Adél, te ehhez mit szólsz?

A.: Mindig hittem, hogy minden történésnek oka van. Lelkileg és fizikailag kész voltam a gyerekvállalásra, amikor Rozi megfogant. Nagyon vártam. Hiszem, a lélek dönt, hová szülessen a test, és ő minket akart. Amikor 1999. szeptember 27-én 41 centivel, 1350 grammal koraszülöttként a világra jött, később pedig kiderült, problémák vannak vele, hogy az agykamrákból a víz elvezetéséhez söntöt kell a pici fejébe operálni, óriási trauma ért. Akkor még nem tudtam, ez csak a kezdete Rozi kálváriájának. Később megértettem, ő lélekként nem csupán minket választott szüleinek, hanem ezt a földi utat is, amit jár. Az életfeladatát teljesíti. Mi csupán mellette vagyunk.

R.: Ma már mindent tudok a betegségemről, értem, mi miért történt, történik, nem úgy, mint kicsiként. Tudom, hogy mozgásomban korlátozott vagyok, több részképességi hiányossággal küzdök, de összességében szép, tartalmas az életem.

A.: Igen. Rozi leérettségizett, huszonkét éves, okos, szép, intelligens nővé cseperedett. Motivált, szívós, kitartó, nyitott! Amit elkezd, azt be is fejezi. Szuverén, akinek az igazságérzete rendkívül fejlett. Kicsit talán rendmániás, nála minden a helyén van, címkéz, mappákba rendez. A céljai határozottak, az eredményeiért keményen dolgozik, az ízlése és humora is jó. Sok olyan tulajdonsága van, amelyek az élete nehezített terepén is segítik, hogy sikeres és boldog ember legyen.

Jó ezt hallani! Rozi, te mit gondolsz magadról?

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 500 forintért, vagy regisztrálj, és 1 héten keresztül minden előfizetői tartalmat megnézhetsz.
Próbáld ki most kedvezményesen!
Az előfizetés ára az első hónapban csak 500 Ft, ezt követően 1490 Ft havonta. Ha van már előfizetésed, lépj be .