1986. szeptember 2. Lövések dördülnek

12 éves voltam, amikor Ugandában átéltem egy polgárháborút a családommal. Hónapokig nem mehettünk ki az utcára, nem tudtunk élelmiszerhez jutni, bujkálnunk kellett, esténként fegyverropogásra aludtunk el. Emlékszem, anyuék mindig lefektettek minket a földre, nehogy az ablakon keresztül eltaláljon egy lövés vagy repesz. Végül az ugandai magyar nagykövetség segítségével tudtunk kimenekülni a lezárt országból.

1998. január 19. Álmok szárnyán

Gyerekkori vágyam volt, hogy légiutas-kísérő legyek, mert nagyon sokat utaztunk a kétlaki életnek köszönhetően: hol Ugandában, hol Magyarországon éltünk. Sorsszerűnek éreztem, hogy 1998-ban megkerestek a Malévtól, öt évvel azután, hogy elküldtem a céghez az önéletrajzom. Már teljesen elfelejtettem, hogy valaha oda is beadtam a jelentkezésem, az esélytelenek nyugalmával indultam az interjúra. Az első felvételin még ötszázan voltunk, végül húszan maradtunk. A végső kiválasztásban jól jött az egzotikus külsőm, ennek köszönhetően tudtam kitűnni az erős mezőnyben.