A Kossuth- és Jászai Mari díjas színész, rendező, egyetemi tanár, a Katona József Színház főigazgatója élete hét sorsfordító napjáról mesélt Szegő Andrásnak.

1968. március 2. Mámorosan

13 éves voltam, és az iskolában értesültünk róla, hogy a kerületi kultúrversenyen továbbjutott a csoportunk a fővárosi döntőbe. Felmentünk az egyik fiú lakására, és hatalmas bulit csaptunk. Én úgy berúgtam, hogy valakinek haza is kellett kísérnie. Az íróasztalnál az egész fiókot kirántottam, aztán az utolsó induló ágyat éppen elérve beledőltem. Ekkor kezdtem megérteni, amiről addig legfeljebb hallottam: íme, a művészet mámoros műfaj!