A Mephisto, a Maléna és számos más felejthetetlen film operatőre, a Sorstalanság és az Este rendezője élete hét sorsfordító napjáról mesél Szegő Andrásnak. 

 1965. április 25. Egy bólintás

Először jelentkeztem a Színművészeti Főiskolára, két haverommal, B. Farkas Tomival és Jankurával. Halálosan izgatottak voltunk, vajon bejutunk-e, amikor este a Filmklubban észrevettük, hogy ott vár a Mi, hollandok című film vetítésére a bizottság elnöke, Herskó János. Odarohantunk hozzá, és érdeklődni kezdtünk, miként is látta a tanár úr a felvételit, remélve, hátha elkotyog valami árulkodó részletet. Herskó persze rögtön átlátott a szitán, és azzal a javaslattal állt elő, hogy egyszerűbb lenne, ha nyíltan rákérdeznénk az eredményre. Tanár úr, engem felvettek? – így az egyikünk. Herskó bólintott. És engem? – kérdezte a másikunk, és ismét bólintás lett a válasz. Ezután jöttem én, és gombóccal a torkomban valahogy kinyögtem életem nagy kérdését, és Herskó nevetve rábólintott. Soha nem felejtem el azt a pillanatot. Valóban egész életemet meghatározta.