A Nők Lapja 2021/36. számának Ő és én rovata.

Mondhatnánk, hogy minden egy ecsetvonással kezdődött, de ez nem lenne teljesen igaz, hiszen – bár a festészet sodorta őket egymás mellé – az egymásra hangolódás olyan szédítő volt, hogy festeni is elfelejtettek. Sárközi Ákosról, a Michelin-csillagos séfről felesége, a festőművész Sárközi Évi mesélt.

Amikor Ákost megismerted, már híres séf volt?

Közszereplőként találkoztam először a nevével. A gyerekeimmel nagyon szerettük a Konyhafőnök adásait, így hallottunk róla először. Később aztán az Instagramon ismerkedtünk meg, Ákos így vette fel velem a kapcsolatot, ugyanis szeretett volna néhány festőleckét venni tőlem. Ákos hobbiszinten fest, imádja a festészetet és találkozott az én munkáimmal is. Tetszett neki, amit csinálok, ezzel indult el köztünk a beszélgetés. Persze nekem óriási öröm volt, hogy elismerést váltott ki belőle a munkám. Elkezdtünk chatelni a festészetről, a művészetről, megmutatta a munkáit, és mivel mindenképpen szeretett volna fejlődni, megkért rá, hogy adjak pár órát, segítsek neki fejlődni. Nagyon örültem a felkérésnek. Tulajdonképpen így kezdődött a mi közös utunk.

Ezek a festőleckék valóban megvalósultak?

Az első találkozásunkra nagyon készültem, kikészítettem a vásznat, a festékeket, biztos voltam benne, hogy itt hamarosan oktatás folyik majd. Amikor megérkezett, elkezdtünk beszélgetni, és annyira belemélyedtünk, hogy órákig nem tudtuk abbahagyni. Valahogy fel sem merült, hogy nekiálljunk festeni. Az első perctől kezdve egy hullámhosszon voltunk, észre sem vettük, mennyire elszaladt az idő. A végén nagyot nevettünk, hogy ott álltak üresen a vásznak. A következő alkalommal aztán odáig már eljutottunk, hogy lealapoztuk a vásznat. Az enyém megszáradt egy fél óra alatt, az övével pedig azóta sem tudom, mi történhetett, hiszen ugyanazt a festéket használta, de órák alatt sem akart megszáradni. Ültünk a vásznak felett, és csak beszélgettünk és beszélgettünk. Valahogy így indult… Az elejétől kezdve meg tudtuk osztani egymással a legbensőségesebb dolgainkat, szinte azonnal maximálisan bíztunk egymásban. Ákos bizalma nekem nagy ajándék volt.

Ákosról köztudott, amit te is említesz, hogy imádja a festészetet, és a konyhaművészetében kiemelt helyen szerepelnek a színek. Vajon hogyan hatott a találkozásotok a vizuális kultúrátokra?

Nagyon inspirálóak vagyunk egymás számára. És mindenképp van átfedés a munkánk között. Mi úgy gondoljuk, mindkettő művészet, amiben sok közös vonás van. Ákos mindig elmondja, hogy mennyire inspirálom őt a színhasználatban és az absztrakt ábrázolásban. Mostanában ugyan kicsit más stílusban festek, mert más megrendeléseket kapok, de nagyon szeretem az absztraktot, ami Ákos tányérjaira is hatással volt.

Szerinted mi a közös a művészetben és a gasztronómiában?

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 500 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Próbáld ki most kedvezményesen!