Ismert emberek mesélnek életük legfontosabb hét napjáról. A Nők Lapja 2021/33. számának összeállítása.

Világhírű koloratúrszoprán operaénekes, a valaha élt legkiválóbb Éjkirálynője, a Virtuózok című komolyzenei tehetségkutató-verseny zsűrijének állandó tagja.

1974. március 13. Az utolsó nóta

Első drámai emlékem az, amikor a nagyapám haldoklott. Alig voltam négyéves. Álltam az ágya mellett, ő rám nézett, és csendesen énekelni kezdett: “Nem kell nékem a pogácsa…” Szép bariton hangja volt, mindig vitt magával a szomszédba, ahol rágyújtott egy nótára. Nekem szánta az utolsót, talán üzenni akart vele: kislány, ebbe az irányba indulj!

1979. május 20. A hitem felnöveszt

Katolikusok vagyunk, nagyanyám mélyen hívő emberként a vallási közösség egyik legkaritatívabb tagja volt Szabadkán. Többek között gyerekekre vigyázott, akik nálunk is aludtak, nem hivatásos nevelőszülőként nevelte őket. Számomra azonban még sokáig csak nemszeretem kötelesség volt a hittanóra, alig vártam, hogy vége legyen. Az elsőáldozásom napján azonban valami megváltozott. Elmondtuk, amit kellett, az én szemem előtt persze a meleg kakaó és fonott kalács lebegett, ami utána várt ránk a paplakban, de ahogy az első kortyot lenyeltem, hirtelen azt éreztem, felnőttem. És hogy ezentúl soha nem leszek egyedül. A hitem segített át később életem legfőbb akadályain.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 500 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Próbáld ki most kedvezményesen!