A Nők Lapja 2021/31. számának Fókuszban rovata.

A luxus fogalmát sosem volt könnyű definiálni, napjainkban azonban különösen igaz, hogy ha a pontos meghatározást keressük, akkor újra felfedezett értékeink mentén érdemes tapogatóznunk. Olyan világot élünk, amelyben egyre többen fáradnak bele a tömeges fogyasztásba, a fenntarthatóság, a bolygó védelme, valamint az etikus kereskedelem egyre inkább szempont a tudatos vásárlók körében, és ez a gondolkodás előbb-utóbb kiterjed egész életünkre.

A divat világában elképesztő túltermelés zajlik. Ennek most már talán nem is kell részletesen bemutatni a hátulütőit. Szinte mindenki tudja, aki „fast fashion” üzletekben (hatalmas, gyorsan cserélődő kínálattal rendelkező, nem túl drága divatboltláncok – a szerk.) vásárol, hogy a relatív olcsóság mögött milyen alapanyagok, milyen munkakörülmények, hány kiszipolyozott dolgozó és mennyi etikátlanul meggazdagodott vállalkozó áll. Mindenki a lelkiismerete szerint dönti el, neki mi fér bele, és mi nem, amikor innen bővíti ruhatárát. Ez a morális rész. De van ennek a tömegtermelésnek egy másik hátulütője is: a világon ugyanabból a ruhadarabból több millió készül, tehát milliók hordják pontosan ugyanazt. Ha megnézzük a közösségimédia-felületeken a magukat stílusos divatikonként aposztrofáló felhasználókat, azt is láthatjuk, hogy nagy részük egyformán mutat. Bárki behelyettesíthető egy másikkal. A fast fashion tehát nemcsak a bolygónak és a harmadik világ munkavállalóinak tesz rosszat, hanem a stílusnak és az egyediségnek is.

És itt jön be válaszként, és tulajdonképpen az egyetlen lehetséges megoldásként a vintage, azaz anyáink, nagyanyáink, sőt dédanyáink ruhatára – már ami megmaradt belőle. Napjainkban a vintage reneszánszát éljük, mert ezek a múltbéli dolgok mindent tudnak, amire a tudatos vásárlónak szüksége van. Már készen vannak, tehát az előállításuk nem terheli tovább a környezetet, és nincs belőlük „készleten” nemhogy egymillió, de legtöbb esetben még egy tucat sem. A vintage-kultúra persze nem új keletű, hanem komoly múltra tekint vissza.

Kate Mosstól Paloma Picassóig

A divatrajongók emlékezetében valószínűleg elevenen él az a pillanat, amikor 2003-ban a New York-i divathét egyik vacsoráján Kate Moss az ötvenes évek legendás tervezője, Jean Dessès egyik kreációjában, egy félvállas, halványsárga ruhában jelent meg. Azok, akik akkoriban szerettek volna Kate Mossra hasonlítani (márpedig voltak így jó páran), elkezdték megszállni a használtruha-boltokat, abban a reményben, hogy találnak valami hasonló csodát a múlt hagyatékából. 2007-ben pedig – ezeket a tömegeket kiszolgálva – a topmodell egy fast fashion ruhalánccal közösen piacra dobott egy kollekciót, amelyet ikonikus szerelései (többek között a már említett halványsárga ruha) ihlettek. Ezzel persze ki is végezte a vintage lényegét, de ez már más kérdés.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 500 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Próbáld ki most kedvezményesen!