Ételek, flow, természet... A Nők Lapja 2021/31. számának cikke.

Borbás Marcsi a budapesti irodájában fogad. Három napig forgatott – már nem a tévének, hanem saját internetes portáljának –, és most külföldre készül. Irány Olaszország!

– Nem igazi nyaralás lesz – mondja. – Milánóig elmegyünk autóval, onnan vonattal Rómába. A férjem forgatókönyvíró-producer, és most éppen olasz filmesekkel dolgozik. Lesznek tárgyalásai itt is, ott is. Az egyik olasz filmrendező filmbemutatójára is hivatalosak vagyunk.

Amíg a férjed dolgozik, te mit csinálsz?

Sétálok, és nézelődöm. Végre! Egyébként tizenkilenc éve, amióta együtt vagyunk, kizárólag az olaszoknál voltunk nyaralni. A férjem jól beszéli a nyelvet, a keresztapja olasz volt – úgy ismeri az országot, mint én Magyarországot.

Van kedvenc helyed?

Mindig a legutóbbi. Még a pandémia előtt jártunk a tufavidéken. Van három tufába vájt város Lazio, Umbria és Toscana határán: Sovana, Sorano és Pitigliano. Egészen lenyűgöző vidék. Fantasztikus arrafelé az etruszk hagyaték, a sziklába vájt utak és a kastélyszerű nekropoliszok.

Mi az, ami először megfog egy országban? A konyha?

Inkább az emberek. Az olaszoknál például az, hogy szeretnek élni és szeretik egymást. Azt is szeretem, hogy nem a telefonjukat nyomkodják vacsora közben, hanem a társasággal foglalkoznak.

Mitől ennyire mások, mint mi?

A különböző nézetű emberek kiválóan megvannak egymással. Jót vitatkoznak, aztán egymást ölelgetve távoznak. Szeretik a helyet, ahol élnek, és szeretik a kultúrájukat. Náluk például soha nem alakulhatott volna ki egy olyan szó, hogy „olaszkodni”. Mindenki büszke az olaszságára – pártállástól vagy politikai hovatartozástól függetlenül.

De amikor a videóidat nézem, akkor azokon mi is ilyenek vagyunk. Kedélyesek és lazák.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 500 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Próbáld ki most kedvezményesen!