Vámos Miklós rovata a Nők Lapja 2021/29. számából.

Vámos Miklós kérdése:

Kedves Zsolt, addiktológusként függőket igyekszel gyógyítani. Mennyire tör le, hogy alkoholisták és drogosok esetén a siker általában csak időleges, végleges gyógyulásról ritkán beszélhetünk? Valamint: ez egy ivós ország, hogyan lehet eldönteni, hogy valaki már a páciensednek minősülhet, vagy csak szeret piálni?

Petke Zsolt válasza:

Szia Miklós, addiktológusnak lenni a világ legizgalmasabb hivatása. Nem tudom, az ember az orvostudomány melyik területén érhetne több sikerélmény. Ülök a fotelben, leül velem szembe ő, aki az élete előző részében vesztesnek, szerethetetlennek érezte magát, elkezdünk beszélgetni, mesélek neki néhány dolgot a saját életemről, érzéseimről a függőségem aktív időszakából, aztán a jelenlegi tiszta – ezt úgy hívjuk, hogy felépülő – szakaszából. Hallgatunk két sort, és azzal engedem el, hogy ha majd szeretne valami mást, segíthetek, csak kérnie kell. A segítséget. Ez az első mérföldkő a felépülésben. A függők viszolyognak a kéréstől. Viszont talált valamit: józanságot, békét, elfogadást a terapeutában, amit eddig keresett, és a legtöbben annyira akarják ezt, hogy aztán a segítségkérés sem akadály.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 500 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Próbáld ki most kedvezményesen!