Egyik délután Folti boldogan sétált haza a vásárból, egy hatalmas, piros léggömbbel a kezében. Élvezte a napsütést, hogy a szél simogatja az arcát, és nagyon tetszett neki, ahogy a lufija körbe-körbetáncolt, magasan a fák lombja felett. Az élet tökéletes volt. Egyvalami hiányzott csak belőle.