Leó, a kisoroszlán egész reggel a völgyet kémlelte. Az apukája már három napja elment, hogy meglátogassa Krokit a dzsungel másik végén. Leó alig várta, hogy hazaérjen, ezért egy helyben ülve leste a fákat, hátha jön valaki. De senki sem jött.

– Bár én is tudnék úgy üvölteni, mint a nagy oroszlánok! – mondta, csak hogy másra terelje a figyelmét.

– Ne aggódj! – nyugtatta az anyukája. – Bele fogsz jönni.

– Meg tudsz tanítani, mire apa hazaér?

– Rendben, megpróbálom. Így kell: „Rháá!”

Leó hátravetette a fejét, és mindent beleadott:

– Ááá! Áuu! Nyáu!

– Jó! – dicsérte a mamája. – Egész jó!