Krúdy Tamás rovata a Nők Lapja 2021/15. számából.

– Papa, te akartál tetoválást, amikor börtönben voltál? – kérdezte tőlem Berni a minap. Egy pillanatra elakadt a lélegzetem.

– Édesem, mikor voltam én börtönben?

– Hát tudod, amikor megszöktél…

Lázasan kutattam az emlékezetemben, mire gondolhat Berni, lehet, hogy tényleg voltam börtönben, csak elfelejtettem? Az utóbbi időben elég sok problémám van a memóriámmal… Aztán lassan elkezdett derengeni, mire gondolhatott. Amikor 18-19 évesen a sorkatonai szolgálatomat töltöttem, valóban megesett, hogy kiszöktem a laktanyából, mert hivatalos eltávozásra nem mehettem. Ezek a szökések általában zökkenőmentesen lezajlottak, ám egyszer lebuktam, és akkor tényleg lecsuktak egy hétre. De nem börtönbe, hanem a laktanyában a fogdába. Az esti mesék egy jelentős részében, a gyerekeim kérésére, a katonaélményeimből merítettem. Számíthattam volna rá – mint ahogy ez minden történet esetében így van –, hogy ezek a katonasztorik is önálló életre kelnek.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 500 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Ízelítő a cikk tartalmából
Vajon milyen tanulsággal szolgál a történet?
Próbáld ki most kedvezményesen!