Történt egyszer régen, hogy egy lusta és önző vadász egy csorda vándorantilopot próbált becserkészni. Nagy volt a forróság, és régóta kerülgette már a zsákmányt anélkül, hogy sikerrel járt volna. Ahogy meglapult a sűrűben, a szeme sarkából mozgást pillantott meg: nem ő volt az egyedüli vadász a közelben! Nem messze a csordától a fű között egy nőstény gepárd lapult, akinek szintén antilopra fájt a foga. A vadász irigykedve figyelte, ahogy a kecses nagymacska széllel szemben megközelíti a csordát, majd megvárja, míg az egyik antilop elkószál a többiektől. A megfelelő pillanatban a gepárd elrugaszkodott, villámgyors hajszában utolérte a menekülő zsákmányt, és leteperte. A súlyos antilopot aztán a bokrok felé kezdte hurcolni, hogy az árnyékban lakmározhasson belőle.