A Nők Lapja 2021/8. számának Irodalom rovata.

Az öregedés egyik tünete lehet, hogy rákaptam azokra a magyar oldalakra, ahol mindenféle régi holmit árulnak. Órákig tudom görgetni a találatokat, bámulni a sok hasznos és haszontalan használt tárgyat, bútort, ruhát. Persze régebben is megtörtént, hogy eljártam ócskapiacokra nézelődni, híve vagyok az antikváriumoknak, a használtcucc- és adományboltoknak. Az újat is szeretem, órákig el tudok nézelődni bármelyik lakberendezési vagy barkácsáruházban, de most, talán az egyévnyi bezártságtapasztalat miatt, újabban meglepően megváltozott a hozzáállásom a régiségekhez.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő mindössze havonta 1490 forintért.
Ízelítő a cikk tartalmából
Vajon hogyan végződik a történet?
Próbáld ki most!
Az előfizetésed egy regisztrációval egybekötött bankkártyás fizetés után azonnal elindul.
Mindössze pár kattintás, és hozzáférhetsz ehhez a tartalomhoz. Ha van már előfizetésed, lépj be .