Réges-régen, amikor a Fülöp-szigeteket még sűrű dzsungel borította, élt egyszer egy szegény ember a feleségével Luzon szigetének szívében, a Taal-tó partján. A tó helyén a kezdetekben hatalmas vulkán okádta a tüzet, de az idő múltával kialudt, és a kráterében összegyűlt vízből tó keletkezett. A hegyoldal és a dzsungel védelmében a szegény ember békében élhetett a családjával, biztonságban a sziget partjait fenyegető vérszomjas moro kalózoktól. Egyetlen gyermeke volt, egy vidám és csintalan fiacskája. Amikor a fiú tízéves lett, váratlanul testvére született. Az egész család legnagyobb döbbenetére azonban a szegény asszony másodjára nem embergyereknek, hanem egy kis cápának adott életet.