Eszter negyvenéves volt, amikor elköltözött abból a házból, ahol laktak. Gyuri halála után már nem tudott ott maradni, és minden barátja is azt mondta, hogy helyes döntés volt, nem szabad örök időkre az emlékek között maradni. Nem ment messzire, éppen csak egy másik utcába, és most már maga is érezte, hogy egyre könnyebb. Okos döntés volt, de az emlékektől úgysem lehet szabadulni. Veszteség. Milyen különös szó. Milyen gyakran használjuk. Mást jelent mindenkinek. Kevés az erő, bénító a hiány, ezt jelenti. A megszokott hangok hiányát jelenti. A fájdalom egyszer majd átalakul valami kezelhetőbb érzéssé, ezt is mondták.