Azt mesélik, hogy réges-régen, az idők kezdetén, az elefántok tudtak repülni. Nem is akárhogyan! Két pár gyönyörű szárnyuk volt, mint a bogaraknak: egy pár hosszúkás, zöld és áttetsző, felette pedig egy pár vastagabb, színpompás fedőszárny, ami csillogott a napfényben. Az istenek különösen szerették a repülő elefántokat, mert hatalmasabbak voltak minden más állatnál, és remekül lehetett a hátukon utazni.