Volt egyszer egy szegény ember és egy szegény asszony. Egy rozzant viskóban éltek a falu végén a gyerekeikkel, és nem volt egyebük, csak egy tehénkéjük. Végül annyira elfogyott otthon minden pénz és ennivaló, hogy a tehenet is el kellett adniuk. A szegény ember elindult vele a piacra, remélve, hogy jó árat kap érte. Ahogy ment, mendegélt, találkozott az úton egy vándorral, aki megkérdezte, mennyit kér a tehénért.
– Úgy gondolom, húsz ezüst nem lenne sok érte! – felelte a szegény ember.
– Sajnos, pénzem az nincs. De van valami másom, ami bőven megér húsz ezüstöt – felelte erre a vándor, és a köpenye alól előhúzott egy háromlábú vasedényt.