„Szeretem, hogy kitaposhattam az utam” – Seleljo Erzsébet szaxofonművész története

Miből lesz a cserebogár, akarjuk mondani, a szaxofonművész és -tanár? A Nők Lapja 2020/27. számának Élettörténetéből kiderül.

A Zeneakadémia szaxofon tanszakának első és máig egyetlen tanára. Talpraesett nő, aki nem szereti a tipikus lányos dolgokat. Márpedig ha valami nagyon nem lányos, akkor az a szaxofon.

Seleljo Erzsébet egyszer már végiggondolta a „mi lett volna, ha” sorozatot az életében. Azaz ő inkább úgy fogalmaz, hogy a „mi lett volna, ha nem” kérdéseket vette sorba. Kezdve onnan, hogy mi lett volna, ha az édesapja klarinétosként nem szeret bele a Kijevi Szaxofonkvartettbe, és nem veszi a fejébe, hogy ő is alapít egy együttest Bonyhádon, ahova 1994-ben költözött át a család Kárpátaljáról. Zeneiskolai tanárként két tanítványát kérte fel maga mellé, és mivel kellett még egy ember, a kéznél lévő Erzsire esett a választása. A tizenhárom éves lány – aki ekkor már hét éve az anyukájánál tanult zongorázni – épp megfogalmazta magában, hogy ő bizony nem szeretne zenész lenni. A zongora ugyanis untatta. Amikor viszont az apukája felvetette, hogy tanuljon vele szaxofonozni, azt már nagyon izgalmasnak találta.
– Két hónap alatt megtanultam a fogásokat, és újabb két hónap után már koncerteztünk, állandóan színpadon álltunk – meséli. – Éreztem, hogy ez az én hangszerem, ráadásul az, hogy tizenhárom évesen gimnazista fiúkkal játszhattam egy csapatban, szintén vagánynak tűnt. Megtetszett, hogy a szaxofonnal nem egy kitaposott úton kellett járnom, hanem a bozótot vágva haladni a dzsungelben. Abban az időben a Rózsavölgyiben, a legnagyobb kotta- és lemezkereskedésben kettő darab klasszikusszaxofon-CD-t lehetett megvásárolni, sem jelene, sem jövője nem volt a hangszernek idehaza. Márpedig én a középiskolában már tudtam, hogy ezzel szeretnék foglalkozni. A szüleim megengedték, hogy haladjak tovább ezen a kilátástalannak tűnő úton, azaz mehettem a konzervatóriumba, de ragaszkodtak hozzá, hogy a zenei tanulmányaim mellett végezzek el egy egyetemi szakot is. Ez lett az ELTE-n az angol−matematika szak, amit végül nem fejeztem be, de alternatívaként ott lebegett, és ez megnyugtatott a nehezebb időszakokban. A tanítványaimnak is mindig azt javasolom, hogy legyen egy B tervük a zene mellett.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő most csak 300 forintért!
Ízelítő a cikk tartalmából
Miért képezte magát tovább külföldön?
Merre zenélt?
Mióta tanít a Zeneakadémián egyetlen szaxofontanárként?
Próbáld ki most kedvezményesen!
Az előfizetés ára az első hónapban csak 300 Ft, ezt követően 1490 Ft havonta.