A tévé távirányítójának hosszas nyomkodása után a nő rátalált a filmre. Ült, könnyekkel küszködött, mikor a vadlibák a pilótafülke ablakához csapódtak, a kezében lévő pohár Irsait is elfelejtette a szájához emelni. Nem a libákat sajnálta, hanem a kapitányt, aki tizenegy éve – mikor a történet a valóságban zajlott a Hudson folyón – a derékig érő, jéghideg vízben gázolva ment utasok után kutatni. A nőt meghatotta Chesley Sullenberger pilóta hősiessége, szakértelme, az azonban órákon át nem hagyta nyugodni, miért akarták ráhúzni a vizes lepedőt a hős kapitányra. Nem értette, mi motiválta a vizsgálatot végzőket. Nem fogta föl, kinek lett volna haszna abból, ha kimondják: a pilóta hibázott! És azt sem értette, kiknek fontosabb az emberéleteknél a pénz.