almás pite fagyivel

Ínycsiklandó sütitúra: 3 ország almás pitéje, amit legalább egyszer meg kell kóstolni

Alma, liszt, vaj, cukor: a kezdőcsomag szinte mindenütt ugyanaz, a végeredmény mégis elárulja, melyik ország sütőjéből került elő.
  • Egy több száz éves szakácskönyv meglepő részleteket őriz az almás pite múltjáról.
  • Három hasonló alapanyaglista egészen más állagot és ízélményt rejt.
  • Ajánlunk néhány rövid receptet is, amelyekből hamar kiderül, melyik változattal érdemes otthon kezdeni.

Az amerikaiak magasra halmozzák a tölteléket, a franciák karamellbe fordítják, a hollandok pedig olyan tekintélyes pitét építenek belőle, amely mellett a torták is kihúzzák magukat.

A mi klasszikus magyar almás piténk reszelt töltelékkel, két omlós lappal, porcukrosan kerül a tepsiből az asztalra. Ehhez képest már az első külföldi szeletnél világossá válik: az almás pite nem egyetlen recept, hanem ehető kultúrtörténet.

3 nemzet almás pitéje, amit ki kell próbálni

„Az egyszerűeket a legnehezebb igazán jól elkészíteni” – mondja Kolonics Zoltán cukrász, aki az almás pitét is ezek közé a megtévesztően könnyű desszertek közé sorolja. Lássunk hát néhány izgalmas verziót!

1. Amerika almás pite: a süti, amiből nemzeti jelkép lett

Az „olyan amerikai, mint az almás pite” mondás alapján azt hihetnénk, hogy a süteményt valahol a préri közepén találták fel. Csakhogy az alma termesztett fajtáit és a pitekészítés hagyományát is európai telepesek vitték magukkal az Újvilágba. A Smithsonian almáspite-története szerint a mára közmondásossá vált kifejezés csak 1924-ben jelent meg egy újsághirdetésben.

Az amerikai apple pie ettől még nagyon is saját karaktert kapott. Kerek formában sül, az alsó tésztára vastag rétegben kerül a cikkekre vágott alma, a tetejét pedig teljes lap vagy látványos tésztarács zárja le. A fahéj mellé gyakran szerecsendió, citromlé és kevés vanília is kerül. Az alma nem simul egynemű töltelékké: akkor jó, ha a szeletek puhák, de még felismerhetők.

almás pite

Egy szelet almás pite gyakran egy nemzet hagyományait őrzi. (Forrás: Getty Images)

Langyosan, vaníliafagylalttal az igazi – ezt nevezik „à la mode” tálalásnak. Az ország egyes részein viszont cheddar sajttal eszik, ami első hallásra merész párosítás, ám a sós, telt sajt szépen ellensúlyozza az édes-savanyú almát.

2. Francia almás pite, ami a feje tetejére áll

A tarte Tatin nem akar vastag vagy gazdagon fűszerezett lenni. Néhány alapanyaggal dolgozik, de mindegyiknek pontos feladata van: az alma adja a savasságot, a vaj a gazdagságot, a karamell a mélységet, az omlós vagy leveles tészta pedig a roppanást.

A gyümölcsöt vajjal és cukorral karamellizálják a sütőformában, majd a tészta nem alá, hanem fölé kerül. Sütés után az egészet egy határozott mozdulattal megfordítják, így a fényes, borostyánszínű alma kerül felülre.

francia almás pite

Francia almás pite (Forrás: Getty Images)

A legismertebb történet szerint a sütemény a 19. század végén, a Lamotte-Beuvronban működő Tatin nővérek szállodájában született. Stéphanie Tatin állítólag túl sokáig hagyta a vajban és cukorban sülni az almát, ezért mentésképpen tésztát borított rá. A vendégek rajongtak az eredményért. A ma is működő Maison Tatin így őrzi a történetet, a gasztronómiatörténészek azonban inkább bájos legendaként kezelik a véletlenről szóló részt.

3. Holland almás pite: fűszeres és békebeli

A holland appeltaart már ránézésre is komoly vállalás. Magas falú formában készül, vastag, vajas tészta öleli körbe a darabos almatölteléket, a tetejére pedig rács kerül. A fahéj mellett mazsola, citrom, mézeskalács-fűszer, olykor dió vagy mandula gazdagítja. Nem lapos desszert, hanem vaskos, jól vágható sütemény, amelyhez Hollandiában szinte kötelező a tejszínhab.

Az appeltaart múltja meglepően régre nyúlik vissza. Az 1514 körül megjelent első nyomtatott holland szakácskönyvben már szerepel Appeltaerten nevű recept. Kardamommal, gyömbérrel, fahéjjal, szerecsendióval, szegfűszeggel, szerecsendió-virággal, cukorral és tejszínnel ízesítették – vagyis jóval fényűzőbb volt, mint mai hétköznapi utódja. A fűszerek akkoriban drága státuszszimbólumnak számítottak, így az almás pite eleinte inkább a tehetősek csemegéje lehetett.

Három íz, három külön világ

Bármelyik nemzet almás pitéjét választjuk, a gyümölcsön nem érdemes spórolni. A feszes húsú, enyhén savanykás alma sütés közben sem tűnik el a töltelékben. Az Idared vagy a Jonagold jó választás lehet, de két-három fajta keverésével még összetettebb ízt kapunk. Vásárlás előtt érdemes átfutni a Nők Lapja almahatározóját, mert nem minden ropogós alma viselkedik szépen a sütőben.

A ma megsüthető almás pite változathoz jó kiindulópont:

Az amerikai pite annak való, aki szereti a tészta és a gyümölcs egyensúlyát. A tarte Tatin a karamellrajongókat veszi le a lábukról, a holland appeltaart pedig azoknak kedvez, akik szerint egy szelet sütemény akkor az igazi, ha külön tányért követel magának.

Ez is érdekelhet: Muslicák lepték el a gyümölcsöt? Ezt mindenképp tudnod kell, mielőtt megeszed

Kiemelt kép: Getty Images

Ajánlott videó