A jó házisütinek nincs párja. Ez az állítás különösen igaz azokra a desszertekre, amik nemcsak finomak, de gazdaságosak is. Azok az édességek, amelyekben a már nem friss, de még bőven felhasználható péksütik új arcukat mutatják, ma is pont annyira kapóra jönnek, és pontosan annyira finomak, mint évtizedekkel ezelőtt.
A szikkadt kifli, a szárazkás zsemle vagy akár maradék kenyér sem vész kárba, ha belőlük olyan fogás készül, amelyben a legegyszerűbb hozzávalókat ragyogtatjuk fel. Imádjuk a kenyérpudingot és a mákos gubát is, de a maradékmentő kategória királynője kétség kívül a máglyarakás.
Mitől olyan finom?
Édes és enyhén savanykás íz, krémes és szaftos állag váltogatja egymást, és a legjobb az egészben, hogy a sütire napokig rá lehet járni, hiszen a hűtőben csak egyre finomabb lesz!
A máglyarakás a 19. század végétől vált ismertté a magyar háztartásokban. A polgári konyha és a bécsi cukrászdák hatására terjedt el, ahol a maradék zsemléből és kifliből készített desszerteknek már komoly hagyománya volt. Az alma és a fahéj társítása már korábban is jellemző volt a Kárpát-medence édességeire,
a tojáshabos koronázás pedig a századforduló idején vált divatossá.
A máglyarakás így vált a hétköznapok takarékos, mégis ünnepi hangulatú süteményévé, amely egyszerre volt egyszerű és mutatós. Az 1930-as évekre már szakácskönyvekben is rendszeresen szerepelt, és máig a magyar házicukrászdák egyik klasszikus darabja maradt.
A sárgabaracklekvár a máglyarakás kihagyhatatlan összetevője (Fotó: Canva)
Együk többet!
És hogy miért hívják máglyarakásnak? Bár a névadó ceremóniáról nincs feljegyzés, az egymásra pakolt rétegek, és a sütemény tetején lángnyelvként lobogó, pirosra sült tojáshab önmagáért beszél.
A máglyarakás remek desszert, de tartalmas leves utáni másodikként is megállja a helyét, ha pedig kerek formában sütjük meg, és nagy gondot fordítunk a tetején lévő hab formázására, akár születésnapi tortának is beválhat.
Klasszikus máglyarakás recept
Hozzávalók (6 adaghoz):
- 6 db szikkadt zsemle vagy kifli
- 4 dl tej
- 3 ek cukor
- 10 deka aprított dió
- 1 cs vaníliás cukor
- 3 tojás
- 4–5 db közepes alma
- 1 tk fahéj
- 3 ek baracklekvár
- 2 ek zsemlemorzsa
- 2 dkg vaj
Elkészítés:
- A tejet felforraljuk egy evőkanál cukorral és a vaníliás cukorral.
- A zsemlét felkarikázzuk, leöntjük a forró tejjel, és állni hagyjuk, amíg megszívja magát.
- Az almát meghámozzuk, lereszeljük és fahéjjal puhára pároljuk.
- A kivajazott, morzsával beszórt tepsibe rétegeket rakunk: az aljára zsemle kerül, rá az alma, majd dió, majd ismét zsemle. A középső rétegre baracklekvárt kenünk.
- A tojások sárgáját egy evőkanál cukorral kikeverjük, és a tetejére öntjük. 180 °C-on 25 percig sütjük.
- A fehérjét a maradék cukorral kemény habbá verjük, a megsült sütemény tetejére simítjuk, majd további 10 percre visszatesszük a sütőbe, amíg a hab aranyszínűvé nem válik.
Vannak, akik mazsolát is tesznek bele, mások több lekvárral vagy más extrával készítik a máglyarakást. Egy újabb ok, hogy minél többször készítsük el: próbáljuk ki mindegyik verziót!
Kapcsolódó: Vaníliás-mazsolás guba jöhet?
Kiemelt kép: Getty Images
