Valószínűleg nem most, főleg nem ebből a cikkből derül ki az olvasónak, hogy az utóbbi években mennyire elszálltak az árak. Pláne, hogy az ennivaló, és még inkább: a tisztességes étel mennyire drága lett. Nehéz tartani a lépést. Az ember – bármennyire is szeret házon kívül jókat enni – igyekszik inkább saját maga főzni, mert ha mégis kimerészkedik enni, csak pislog.

Naponta ebédmenüzni luxus, fesztiválon enni kiadós érvágás – feltéve, hogy az ember nem fáról szüreteli a rávalót. Már elnézést, de közepes sör kétezerötszázért? Nyeszlett hotdog négyezerért?

Valamit érezhetnek ebből a feszültségből a nyári dzsemborik szervezői is: az elmúlt évek egyik trendje, hogy néhány rendezvény próbál legalább valami gesztusfélét tenni azok felé, akik ennének is valamit, de nem terveznek több tízezret költeni a borsos belépőkön felül.

Tény persze, hogy buliételből az olcsó is drága. Mint ahogy az is, hogy fesztiválra menni sosem lesz takarékossági gesztus. Viszont az olyan magamfajtának, aki örülni tud, ha valami – pláne egy nagyobb rendezvényen – legalább megközelítőleg annyiba kerül, amennyit ér, tetszik, hogy feltűntek a pénztárcabarát opciók.

Meg is néztem, mit lehet idén a legfeljebb 2500 forintos, „pénztárcabarát” kategóriában kóstolni a május 22. és 25. között megrendezett Gourmet Fesztiválon.

Árstop és kóstolóadagok

Már csak azért is érdekelt, mit tesznek itt elém, mert alapjaiban tűnik ellentmondásosnak az egyébként tavaly kiötlött dolog. Izgalmas ételek és árstop? Ezt mi otthon elmosogatjuk-adagok és ár/érték arány? Áthidalhatatlannak tűnő szakadék, pedig azért látszik némi közeledés.

Az elmúlt pár évben nem egy étteremben értek össze a jól hangzó hívószavak (fenntarthatóságra törekvés, minimalista konyha, skandináv letisztultság, ízemlékek) a spórolási kényszerrel. Nem csak itthon emelkedik erénnyé a konyhai szerénység: világszerte egyre több séf nyúl vissza az egyszerű alapanyagokhoz, és látja meg a kreatív kihívást a szerényebb hozzávalókban is.

Ki gondolta volna 15 évvel ezelőtt, hogy zsíros kenyér, káposztás cvekedli vagy a vakaró kerül ki a legjobb séfek kezei közül?

Vagy hogy egyszer majd gombateával öblítjük le a degusztációs menüt? Pedig hivatalos lett, amit a nagyik réges-rég tudnak: a legegyszerűbb étel is lehet olyan, ha úgy készül. Hogy megtudjam, mit gondolnak a kortárs hazai gasztró képviselői az ételen való spórolásról, megkóstoltam néhány ilyen „takarékos”, egyben gourmet ételt. Nem állítom, hogy mindent megtudtam, de több kifejezetten kellemes élmény is ért.

Nem lehet mindenhol

A dolog eleve úgy áll, hogy a fesztiválon nem „kötelező” takarékos étellel előállni, hiszen van ahol, akitől ez nem is lenne elvárható. Annál a standnál például, ahol csak wagyu marhával dolgoznak, legfeljebb szagmintát lehetne venni ennyiért.

Máshol épp az ellenkezője igaz. Arra azért 2025-ben is felszaladna a szemöldök, ha egy cukrászda vagy egy alkoholmentes italokban utazó stand nem tudna alapból villantani valamit, ami belefér ebbe az árba. Összességében a standok mintegy 90 százalékánál akad olyan étel-ital, amire kevesebbet kell költeni, mint egy kantinos menüre.

Azoknak, akik nem tartják eleve elrugaszkodottnak az ötletet, hogy épp egy ínyenc fesztiválon verjék a fogukhoz a garast (például én) négy irányban érdemes próbát tenni a pénztárcabarát falatokkal.

1. Egy falat Michelin

Nézzük az elsőt. A fesztiválon évről évre ott vannak a csillagos, ajánlásos, ilyen-olyan minősítéses éttermek. Nincs mit szépíteni: a magyar emberek nagy többsége nem tudja megfizetni az ilyesmit, de az ilyen élmény azoknak sem rendszeres, akik nem fizetéstől-fizetésig élnek. Ezekben az éttermekben ugyanis minimum 40–50 ezer forintba kerülnek – az egyébként kifinomult, izgalmas és finom – degusztációs menük egy főnek. Ha innen nézzük, négy-öt elismert séf konyhájába belekóstolni ezen ár töredékéért nem is rossz ajánlat.

Ezt idén is meg lehet tenni. Az Arany Kaviár standjánál Spárga, saláta, uborka, bodza elnevezésű kompozíciót lehet áron alul megkóstolni, Sárközi Ákos Textúrájában Ordás ravioli, zöldalma, parmezán a zónamenü, a Costes Downtown „A mi kertünk”, zöldborsó, színes répák, petrezselyem, hajdina kombóval van ott a jóárasított ételt is kínálók között, az Esszenciánál pedig Kávé és fehércsokoládé mousse fut ki a keretből.

Rácz Jenő hamarosan nyitó Ypsilonja Hideg gazpacho, kecskesajt hab, házi aszalt paradicsom, lestyán pesto elnevezésű kreálmányt hozott ennyiért: szép is, finom is, én pedig nem csak Rácz Jenőnél, de még meg sem nyitott étteremben sem ettem még.

Egy kisebb adag elég ahhoz, hogy valamiféle képet kapjunk (saját fotó)

2. Újdonságok

Másodiknak ott van a fesztivál eredeti elgondolása, hogy „hiteles pillanatképet adjon az ország aktuális gasztronómiájáról.” Hogy hiteles, vagy teljes tud-e lenni a kép, arról megoszlanak a vélemények, hiszen a válogatás nyilván szubjektív, érdekek is ütköznek, én mindenesetre találtam magamnak egészen friss csemegét.

Poén, de komolyan is nagyon finom (saját fotó)

Mondanám, hogy a Garai Ádám nevével fémjelzett Monokini Kantint „before it was cool” kóstoltam, hiszen itt debütálnak, de ez a hely már most kész van, és eszméletlen vagány. Jó a design, nagyon jók az ételek, a 2500 forintból pedig gasztronómiai gegre is futja. Cheerost, azaz füstölt paprika aiolival tálalt sajtos churrost lehet ennyiért kóstolni, az isteni kis tapas pedig tökéletesen idézi fel gyerekkorom gepárdos rágcsálnivalóját. A tanulság: érdemes lesz majd náluk mást is kipróbálni.

Ha már aktuális gasztronómia: a fermentálás most az egyik legnépszerűbb trend, én pedig számban sós-sajtos ízekkel The Green Sommelier pultjához battyogtam át, megnézni, mi a helyzet most kombucha-, vizikefír és gyömbérsör fronton. Mondom: jobbnál-jobb fermentált italok kaphatók, majdnem mind a költségkeret alatt, ráadásul gyakorlatilag faunok szolgálnak ki.

3. Mid van még?

Harmadrészt ott van az is, hogy az ember szívesen kóstol meg bármi újat vagy mást, ha azt általa már ismert séfkezek teszik az orra elé. A Qui és a Sao közös standján (ahol én eddig kizárólag isteni tésztaételeket ettem) most a tengeri herkentyűké és a grillhúsoké a főszerep. Takarékoskodásomban isteni thai kolbászt ettem seafood szósszal: a roppanós, ízes és egyébként üvegtésztával (!) készült kolbász bőven benne volt a költségkeretben.

Kolbász és rákszósz? Működik, és ki is lehet fizetni (saját fotó)

Szabi pék nyilván pizzával készült – ezeket majd mind ismerem, kóstoltam már. Olcsó kategóriában viszont újdonságot, almás rétest sütött ki, méghozzá csészikeformában. És még csak nem is a forma a legnagyobb csel: a csészényi rétestésztát karamell védi meg a petyhüdtté válástól. Teljesen más, mégis nagyon olyan, mint a nagyiféle. 

Ránézésre meg nem mondanád, hogy rétes, az íze isteni (saját fotó)

A Salt Bakerynél is ettem már ezt-azt, és úgy néz ki, felőlük is nyugodt lehetek: a 850 forintos kelt-leveles, érlelt sajtos pogácsa alapján minden rendben megy ott is.

Kelt és leveles, elképesztően gazdag tészta (saját fotó)

Ha lennének még rekeszek a gyomromban, további, már bevált helyek környékén lenne érdemes őgyelegnem.

A 101 Bisztróban eddig főleg leveseket ettem, most sertéshúsos batyuval takarékoskodhatnék, a Buja Disznóknál rántott sajttól fülig mindenfélét ettem már; most rántott Oreót ehetnek a spúrok. A Zhu&Cho isteni, többször tesztelt batyuinak most Vencsoui lepény lehetne az alternatívája a költségkereten belül.

4. Egyszerűt magas szinten

És végül: ez az árkategória szuper arra is, hogy kedvenc olcsó ételeimet luxuskivitelben és/vagy még finomabban elkészítve egyem meg. Egy Digo-féle marinara pizza vagy egy Mák-lángos éppen úgy verhetetlen ennyiért, mint a Szatmár Dry Cured lardo tálacskája: nyelven elolvadós szalonna, nagy szelet kovászos kenyér, citrusok és szardella. Tulajdonképpen zsíros kenyér. Na de milyen! Szem és száj is jól tud lakni tőle. (Cikkünk nyitóképén ez látható.)

Végül pedig a kedvencem: káposztás tészta egy nyíregyházi helyről, a Cvekedli Tésztabárból. Isteni tészta, mézen karamellizált alma és hagyma, az egész itt-ott épphogy megégetve, mindezt elképesztően kedves, barátságos kiszolgálással körítve. Isteni élmény, amire a fesztiváltól függetlenül is bármikor beneveznék.

Egyszerűen nagyszerű káposztás tészta (Fotó: Gourmet Fesztivál)

Hozd ki a legtöbbet! 

Olcsó program a Gourmet Fesztivál? Dehogy. Nagyok az adagok? Ellenkezőleg. Az ár- és adagképzésben benne van a minőségi alapanyag, a receptek és ételek mögötti szürkeállomány és az is, hogy a kiállítóknak méretes anyagi és logisztikai ráfordítás a kitelepülés. Nyilván nem véletlen a helyszín sem; a Millenáris környéke GDP-ben bővelkedő terület, ahol egyébként is szokva vannak az ilyesmihez.

A 8500 forintos belépőt figyelembe véve mindenképp mélyen a pénztárcánkba kell nyúlni, ha egyik nap kilátogatnánk a fesztiválra, viszont meggyőződésem, hogy ezt is lehet úgy csinálni, hogy a végén jó érzéssel menjen haza az ember.

Ha szeretnénk a legtöbbet kihozni az élményből, az alábbiakra figyeljünk:

• Határozzunk meg költségvetésünket. Gondoljuk át, mennyit ér meg nekünk néhány gasztronómiai villámrandi, és tartsuk magunkat ehhez a kerethez.
• Nézzük át alaposan a programkínálatot is: nemcsak díszes zsíros kenyérrel él az ember, de a menő séfek és gasztronómiai szakemberek terjesztette igével is. Ha a belépő és a falatok mellé néhány ingyenes workshopra is be tudunk regisztrálni, máris sokkal többet kaptunk a pénzünkért.
• Tájékozódjunk előre a kiállítókról és az ételekről, gondoljuk át, kinél és mit szeretnénk megkóstolni, majd készítsünk tervet. Akár azt is gondoljuk át, milyen sorrendben látogatjuk végig az állomásokat.
• Használjuk ki, hogy a fesztivál területére bevihetünk 2,5 liter alkoholmentes innivalót. Áldani fogjuk az eszünket, ha lesz nálunk víz.
• Érkezzünk korán, mert kisebb tömegben sokkal kellemesebb, családiasabb az élmény, ráadásul a belépőnk mellé kapott kuponok között több olyan is van, ami az első 100–200–700 vendég számára ingyen üdítőt, sör- vagy borkóstolót kínál.
• Az esernyő pedig ne maradjon otthon: ha esik, azért, ha tűz a nap, akkor azért fogjuk megköszönni magunknak.

Kapcsolódó: Nemrég arról írtunk, mennyit költünk átlagosan élelmiszerre

Kiemelt kép: Getty Images