Tanulságos felmérés készült arról, milyen tapasztalatokat gyűjtöttek a szülők a digitális tanrendben folyó oktatás kapcsán. A kép vegyes: vannak jó tapasztalatok, de a kérdőívet kitöltő szülők jelentős többségének lesújtó véleménye van erről a közel három hónapról.

Mi történt?

A Szülői összefogás gyermekeink jövőjéért közösség április 14. és május 7. között online felmérést végzett a szülők körében a digitális oktatás tapasztalatairól.

Miért fontos ez?

Ez az első olyan felmérés, ami a szülők véleményét kutatta a járvány miatt elrendelt digitális tanrenddel kapcsolatban. A válaszadók jelentős többsége úgy véli: mindenkit felkészületlenül ért a digitális oktatás bevezetése. 

Tovább olvasnál? Amiről még szó lesz:

Részletesen ismertetjük a kutatás eredményeit. Megtudhatod azt, miért érezte olyan sok szülő, hogy túlterhelik a gyerekeket az otthonra kiosztott feladatokkal. 

– Istenem, de jó, hogy vége – fakad ki egy ismerősöm, akinek általános iskolás gyerekei vannak. A tanév befejeződése váltotta ki belőle ezt a sóhajt. Furcsa volt ezt tőle hallani, hiszen korábban éppen ő volt az, aki minden júniusban amiatt panaszkodott, hogy nincs összhangban a szülőknek kivehető maximum kéthetes szabadság és a két és fél hónapos iskolai szünet. De számára még a 10 hetes vakáció megszervezésével járó nehézségeket is elhomályosították az elmúlt hetek küzdelme, amit a digitális távoktatás és az otthoni tanulás okozott. Múlt héten volt Pedagógus Nap, a közösségi oldalakon ennek kapcsán több szülő is azon tréfálkozott, hogy az ünnep alkalmából jól vállon veregeti magát. Mert sokan most nem a tanító néninek vinnék a virtuális virágot, hanem maguknak, hiszen a különleges tanrend miatt a tanárok feladatainak egy részét a szülők vették át.
Arról, hogy a pedagógusok hogyan birkóztak meg ezzel a feladattal, már több kutatásból is vannak információink. A pedagógusoktól tudjuk például azt, hogy a hátrányos helyzetű tanulók harmada nem tudott bekapcsolódni a digitális oktatásba. A válaszaik alapján rajzolódott ki az a kép is, hogy a tanárok leginkább egymásra számíthattak. A tanárok közel fele azt mondta: nem kapták meg az átálláshoz szükséges segítséget, ami miatt rengetegen azt érezték, hogy a szokásosnál is jobban túl vannak terhelve. A szülők álláspontjáról a közösségi médiában olvasható véleményeken túl eddig nem sokat tudtunk. A Szülői összefogás gyermekeink jövőjéért elnevezésű közösség azonban a hét elején nyilvánosságra hozta annak a felmérésnek az eredményeit, amelyet április 14. és május 7. között online végeztek el a szülők körében. A kutatás nem tekinthető reprezentatívnak, de sokan kitöltötték, ezért érdemes beszámolni róla (2499-en küldték vissza a kérdőívet). Ezekből a számokból az derül ki, hogy az válaszadók kétharmada elégedetlen volt a digitális oktatással.

(Forrás: Szülői összefogás gyermekeink jövőjéért közösség)

De nézzük konkrétabban: A kérdőíveke a válaszok 28,5 százaléka a fővárosból, 22,5 százaléka a vidéki nagyvárosokból, 23,6 százaléka a kisvárosokból és 23,2 százaléka a falvakból érkezett. – Szerettük volna megtudni a szegregátumokban tanulók szüleinek véleményét is, de sajnos – a pedagógusokhoz hasonlóan – mi sem tudtuk őket elérni – fogalmaznak a kutatás készítői az eredményekről szóló közleményben.  A szülők jelentős többségének véleménye szerint mindenkit felkészületlenül ért a digitális oktatás bevezetése: arra a kérdésre ugyanis, hogy „ön szerint az iskolák felkészültek a digitális oktatásra?” mindössze 17 százalék felelt igennel, 83 százalék viszont úgy vélte, az iskolák nem voltak erre felkészülve. Jól látható a válaszok alapján, hogy az eszközellátottság terén nem voltak akkora hiányosságok: mindössze a szülők 19 százaléka jelezte, hogy nem rendelkezik a család elegendő digitális eszközzel a digitális oktatáshoz. (Itt meg kell említeni, hogy az online kérdőíves felmérés egyik hátránya, hogy szükségszerűen torzít, hiszen nem kerülnek be a mintába azok, akiknek nincs internet hozzáférésük.)
Szomorú adat: a válaszadók nagy többsége (78 százalék) úgy érezte, a digitális oktatáshoz szükséges tudást, iránymutatást sem a tanárok, sem a tanulók nem kapták meg ehhez korábban az iskola keretein belül (1. ábra.). A kutatásban résztvevő szülők 54 százaléka számolt be arról, hogy a biztonságos internethasználatról nem tájékoztatták a gyereküket.

A tankönyvek minőségéről. (Forrás: Szülői összefogás gyermekeink jövőjéért közösség)

Biztosan sokan emlékeznek arra, hogy március végén hány szülő dühöngött a közösségi oldalakon, mert azt tapasztalták, hogy a gyerekük osztályában ahány tanár van, annyiféle platformot használ az oktatáshoz. Ez a gyakorlatban azt jelentette: minden tantárgy más és más webes eléréssel volt megtalálható. A problémát az állami intézményfenntartó is érzékelte, kérte a tanárokat arra, hogy válasszanak ki egy felületet, és azon folytassák az összes tantárgyból a digitális oktatást. A kutatásból is kiderül: az iskolák igyekeztek minél hamarabb megtalálni annak a módját, hogy a gyerekek számára a virtuális tanórát megtartsák, a tananyagot eljuttassák: a válaszadók 71 százaléka jelezte, hogy az iskolájuk közös platformot hozott létre az oktatáshoz. Arra a kérdésre, „vannak a gyereknek online tanórái?” a szülők 46 százaléka nemmel, 54 százaléka igennel felelt. Ahol nem hoztak létre egységes platformot, ott a diákok és szülők munkája sokkal nehezebb volt. Kiderült: az alkalmazott módszerek nagyon eltérőek Budapesten és vidéken. A fővárosban sokkal inkább, a falvakban sokkal kevésbé jelennek meg az alternatív módszerek, az egységes platformok. Fontos visszajelzés erről a közel három hónapról az is, hogy a szülők több mint fele – Budapesten 46, vidéken kb. 60 százalékuk – aggódik amiatt, hogy a gyermeke lemarad. Sok történet keringett a weben arról, hogy bizony voltak tanárok, akik egyesek kiosztásával szankcionálták, ha a gyerekek nem készítették el időben a kiosztott feladataikat. Csakhogy sem a gyereknek, sem a szülőnek, aki próbált ebben a gyerekének segíteni, nem volt mindig egyértelmű, a központi KRÉTA rendszeren keresztül hogyan érkeznek a feladatok.
Megfontolandó visszajelzés lehetne az oktatás irányítóinak az a válasz, ami a tankönyvek minőségével kapcsolatban érkezett. 

A szülők 54 százaléka (2. ábra) nem tartja alkalmasnak a tanuláshoz a tankönyvek minőségét.

Ez a válaszadók több, mint fele! – A tananyag a hagyományos offline tankönyveken alapszik, amit nagyon nehézkesen lehet kezelni online tanulási formában – derült ki a kutatásból. A szülők 76 százaléka azzal szembesült, hogy az oktatás nagy részt a lexikális tananyag elsajátítását jelenti. Ez a nyilvánvaló rendszer szintű probléma most lett igazán szembetűnő, mert amíg a gyerek az iskola falain belül kapja ezt a terhelést, a szülőnek maximum csak akkor tűnik fel a sok értelmetlen, bemagolandó adathalmaz, amikor közösen dolgozatra készülnek. A digitális tanrenddel viszont a szülő bevonódott a gyerekének a mindennapjaiba.
Nagyon magas arányban, 43 százalékban számoltak be a megkérdezett szülők arról, hogy az iskola semmilyen véleményt nem kért a szülőktől a gyerekek terhelésével kapcsolatosan. – Bár a tantermi oktatáshoz hasonlóan a tanároknak virtuálisan is lenne lehetőségük egymással egyeztetni, mekkora a gyerekek összleterheltsége, a legtöbb esetben ez elmarad. A tanárok egymástól független „szigetként” dolgoznak. Ez a gyerekeken csapódik le az átlagnál sokkal több feladat formájában. Sajnos nagyon sok tanár ennek ellenére sem rugalmas, és szigorúan megköveteli a határidők betartását. Pedig a szülők 90%-a szerint nem várható el, hogy a diákok ugyanúgy haladjanak a tananyagban, mintha iskolába járnának – olvasható a kutatásban.

Tanulás a gyerekkel napi szinten. (Forrás: Szülői összefogás gyermekeink jövőjéért közösség)

A szülők 65 százaléka nyilatkozott úgy, hogy nem képes a gyereke egyedül tanulni. Ez sem meglepő adat, a közösségi médiában és a sajtóban is folyamatosan olvasható volt, hogy a rendszer a szülőkre milyen nagy terhet ró. A gyerekek kétharmada csak szülői támogatással tud otthon tanulni. Sőt, alsó tagozaton a szülői jelenlét elengedhetetlen.
A kutatás rávilágít: egy-egy gyerek átlagosan közel három órát tanul önállóan, míg legalább 2 órányit szülői segítséggel. 78 százaléka a válaszadóknak azt írta: 1 vagy több órát tanul naponta a gyerekével (3. ábra). A szülők mindössze 57 százaléka engedhette meg magának, hogy otthonról dolgozzon. (E tekintetben is nagy a főváros-vidék ellentét. Míg a budapesti válaszadók 36 százaléka esetében legalább egy szülő home office-ban dolgozott, addig ez az arány a kistelepüléseken mindössze 19 százalék.
És még egy szomorú fejlemény: a tantermen kívüli tanulás a szülők háromnegyedének véleménye szerint mentálisan is megviselte a gyerekeket. – Sajnálatos módon csak kevés pedagógus tudott ennek kezelésére időt fordítani. Itt is számottevő a főváros és a vidék közötti különbség: míg a budapesti tanulók 35, a vidékieknek csak 27 százaléka kapott ilyen segítséget – áll a kutatásban.

Mire következtethetünk mindebből?

– Ez a kutatás elsősorban a pedagógus szakmáról ad látleletet – mondja Radó Péter szociológus-oktatáskutató, aki szerint jól látszik az eredményekből, mennyire nem tudott a pedagógus szakma erre a gyors és nagy változásra reagálni. – Nem épült be az egyes iskolák iránymutatásai közé, hogy a pedagógusoknak figyelembe kellene venniük, hogy a gyerekek otthon másképp terhelhetőek, mint ha az iskolapadban ülnének. Otthon a gyerek általában pihenni szokott, filmet nézni, számítógépen játszani. Az otthon ülő gyerekhez más pedagógiai stratégiát kell alkalmazni. Újra kellett volna gondolni a helyzetet, de sok pedagógus ezt nem tette meg. Ez súlyos hiba volt, ami a szakma alapvető krédóját érinti.

A tanárok zömének fejében ott zakatolt az a rémálom, hogy „haladni kell a tananyaggal”. Nem gondoltak arra, hogy a gyerekeknek egy pihenésre optimalizált környezetben, azaz az otthonukban kell olyan fegyelmezettnek lenniük, mintha az iskolában lennének.

Nem gondoltak arra sem, hogy vajon arra a gépre, amin a feladatot kiosztják, nincs-e másnak szüksége, például a home office-ban lévő szülőnek. Hogy ez ilyen tömegben nem sikerült, azt nem lehet a kormányzatra kenni – fogalmaz, hozzátéve: az iskolák zöme nem reagált erre a helyzetre. Sokkal könnyebb lett volna a szülőknek és a gyerekeknek egyaránt, ha az iskolák egyértelművé teszik, mekkora lehet a gyerekek maximális terhelése, hogyan kell a tanároknak egymással együttműködniük, milyen értékelési szempontokat kell alkalmazniuk ebben a speciális helyzetben, mi az osztályfőnök szerepe. A digitális munkarend azt is megmutatta, hogy az iskolák többségének nincs szakmai vezetésük. Mivel nem voltak szakmai intézményi útmutatások, zömmel minden megoldás egyéni volt.

(Kiemelt kép: Diákok felzárkóztató órán a Nyíregyházi Arany János Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium tantermében 2020. június 2-án. Fotó: MTI/Balázs Attila)

Ha tetszett a cikk, regisztrálj, hogy hozzáférj az előfizetői tartalmainkhoz is!

Tudtad, hogy a legtöbb cikkünk fizetőkapu mögött van?

Regisztrálj, és nézz meg
5 előfizetői tartalmat
ingyen!