Iskolarendőrséget hoz létre ötszáz intézményben a kormány. Az intézkedéssel a tanárok bántalmazása ellen akarnak fellépni, de a szakemberek szerint ugyanilyen vagy még súlyosabb probléma, hogy időnként a tanárok is bántalmazzák szóval vagy tettlegesen a gyermekeket. Az iskolarendőrök alkalmazása vajon tényleg enyhítené ezeket a problémákat?

Mi történt?

Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter bejelentette, hogy ötszáz intézményben iskolaőrséget hoznak létre „a pedagógusok fokozott védelme érdekében”.

Miért fontos ez?

Az iskolában számos konfliktushelyzet áll elő, amelyek kezelésére – a kormány döntése értelmében – a rendőrség bevonása az alkalmas eszköz.

Amiről még olvashatsz:

  • Egy pedagógus-szakértő és egy gyermekjogi alapítvány elemzi szakmailag a kormány döntését.
  • Megtudhatod azt is, hogy a gyerekek szerint mi tenné biztonságosabbá az iskolákat. Spoiler: nem a rendőr.

A parlament előtt lévő kormányjavaslat a köznevelési törvényt módosítja, így: „az állam – az általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szerv közreműködésével” – biztosítja, hogy „a pedagógus és a nevelő-oktató munkát közvetlenül segítő munkakörben alkalmazott személy munkáját biztonságos, emberi méltóságát, személyhez fűződő jogait tiszteletben tartó, nyugodt körülmények között végezhesse”.
A javaslat szerint minderre „az elmúlt időszakban bekövetkezett, tanárokat ért atrocitások” miatt van szükség. A kormány úgy véli, a pedagógusoknak és a nevelő-oktató munkát közvetlenül segítő alkalmazottaknak fokozottabb védelmet kell biztosítani. 
Érdemes felidézni, hogy 2014 októberében az akkori alapjogi biztos, Székely László súlyos alapjogi visszásságokat tárt fel az „iskolai gyermek- és ifjúságvédelmi feladatok hatékony ellátásának feltételrendszerével” összefüggésben. (Ma már szinte elképzelhetetlen, de öt éve az iskolai bűnmegelőzésről konferenciát is tartottak egy budapesti büntetés-végrehajtási intézet tanácstermében.)

Az ombudsman vizsgálata során megkeresett iskolák igazgatói megdöbbentő tapasztalatokról számoltak be. Egy igazgató például jelezte, hogy az általa vezetett intézményben megszűnt a gyermek- és ifjúságvédelmi felelősi munkakör, amely a korábbi szabályozás során lehetővé tette, hogy pedagógus végzettségű szakember foglalkozzon a hátrányos helyzetű tanulókkal, a felzárkóztatásukkal és a kívánatos (re)szocializációjukkal, miközben a segítségre szoruló tanulók száma folyamatosan növekszik. Székely László azt is feltárta, hogy egy – egyébként ma is hatályos – kormányrendelet szerint nem lehet teljes időtartamban dolgozó iskolapszichológust alkalmazni, mert ahhoz, hogy ez kötelező legyen, legalább ötszáz tanulónak kell lennie egy intézményben. (E kormányrendelet határozza meg a szabadidő-szervező vagy iskolai szociális munkás vagy gyermek- és ifjúságvédelmi felelősök alkalmazásának feltételeit is, amelyet a hátrányos helyzetű gyerekek arányához, illetve szintén az iskolai létszámhoz kötve rögzít. Sajnos azonban néhány éve a hátrányos helyzet ás a halmozottan hátrányos helyzet definíciója jelentősen megváltozott, ezért sok helyen a mélyszegénységben, rendkívül nehéz körülmények között élő gyerekek „statisztikailag” eltűnnek.) Az említett ombudsmani vizsgálat idéz egy másik igazgatót is, aki arról számol be, hogy városában szociálpedagógus csak egyetlen intézményben, pszichopedagógus csak szegregált iskolában dolgozott, iskolapszichológus pedig egyáltalán nincs. Azaz, már öt évvel ezelőtt is világos volt, hogy segíteni kellene az iskoláknak, hogy szociális munkásokkal, iskolapszichológusokkal megelőzhetőek, illetve pedagógiai eszközökkel kezelhetőek legyenek az iskolában felmerülő konfliktusok.

Szakmai szervezetek vitatják a kormány döntését

A kormány iskolai rendőrséggel kapcsolatos döntésével kapcsolatban megkerestük Trencsényi Lászlót, a nagy múltú Magyar Pedagógiai Társaság elnökét, aki emlékeztetett: már korábban is szóba került, hogy az intézmények biztonságát hatósági személy jelenlétével lehet, illetve kell biztosítani. Ez 2008-ban történt, és az intézkedéseket sürgető, kiváltó „ok” egy „tanárverés” néven elhíresült videó volt, amely futótűzként terjedt a médiában.
– Nem sokkal az eset után végzett kutatások azt igazolták, hogy az iskolai atrocitások mértéke, legyen bárki is az áldozat, statisztikai értelemben hosszú évtizedek óta nem nő, gondoljunk csak Kosztolányi Aranysárkány című regényének tragikus sorsú tanáralakjára. Vagyis pánikra nincs ok, szólt a kutatás, pontosabban, nem pánikra van ok, hanem az iskolai működés átgondolására – mutatott rá Trencsényi László. Hozzátette: a társadalom érzékenysége nő, a nyilvánosság segítségével az iskola terei jobban beláthatók. S a társadalom felnőtt világának megannyi részén fokozódó feszültségek miatt változik az agresszív cselekmények megítélése is.

– Mindenki emlékszik a Valahol Európában című film elvadult gyerekhordájára. „Könyörgöm, akasszuk fel!” – Kuksi mondatából szállóige lett.

 Emlékezetes a mód is, ahogyan a saját várában fogságba vetett zongorista megszelídíti a gyerekeket. Elsősorban azzal, hogy otthont, világot, jövőt kínál nekik, nemkülönben részesedést saját világuk és saját szabályaik megalkotásából. A modern pedagógia ma sem kínál más megoldást. Szokták emlegetni, filmeken is látjuk: az amerikai iskolákban megtermett „schoolpolice”-férfiak cipelik el a rosszalkodó fiúkat, ők biztosítják az „iskolabékét”. Ehhez két dolog kívánkozik.  Először: az angolszász iskolák álságos rendje. Szigorúan tiltják, hogy tanár akár a kisujjával is hozzáérjen a tanulókhoz, a baráti ölelés, a vállveregetés is tilos. Megjegyzem, a szigorú rendelet a diákokat védi a pedofil veszélyekkel szemben – ez nem példa nélküli az atlanti világban, ahol a „jobb félni, mint megijedni” elv működik. A második megjegyzésem pedig arról szól, hogy iskolarendőr ide, iskolarendőr oda, statisztikai méretekben nem csökkent az agresszió ezekben az iskolákban. Legfeljebb az elfojtott gyújtóanyag nagyobbakat, olykor rettenetesen nagyokat robban – magyarázza Trencsényi László, aki arra is rámutat: a magyar iskolarendszerben évtizedek óta működtek – még egyetemi szintű képzés is volt hozzá – gyermek- és ifjúságvédelmi szakemberek, több hullámban fejlődésnek indult az iskolapszichológusi hálózat, javult az iskolák felszereltsége és otthonossága.
– Lassan – nem kis részt az alternatív pedagógiák sikerei nyomán – fejlődött a pedagógusok szakmai kultúrája, érvényesültek a tanulói jogok, egyre több iskolát éreztek a diákok magukénak. A jó diákönkormányzat nem csupán az iskolabékéhez járult hozzá, de a tanári terheket is csökkenthette – fogalmaz. Szerinte ugyanakkor az utóbbi időben nőttek a tanárokra nehezedő terhek, emelkedtek az óraszámok, az osztálylétszám, a felszerelések pedig gyorsan avultak, bizonyos képzések – elsősorban a szakmai képzések – kevesebb perspektívát kínáltak a fiataloknak a munkapiacon. – Az ország bizonyos részein a lakásviszonyok és az életkörülmények rettenetesen nehézzé váltak. Hallhattuk: az iskolások 20 százaléka március óta nem tudott az iskolai munkában részt venni – minden ötödik gyerek! –, mert a családban nem volt eszköz, ha pedig volt, akkor nem volt internet-hozzáférés, de ha még az volt, akkor a nagycsalád tagjai nem tudtak megosztozni az eszközhasználatra  szánt időn – mutat rá. Trencsényi László hangsúlyozza: ezek a jelenségek együtt okozzák az iskolai feszültségeket, amelyek megoldására, feloldására „az iskolai aulában posztoló nyugdíjas rendőr”, vagy ahogy most nevezik, „iskolaőr” – nemigen lesz alkalmas.

„Te hogy látod?” – A Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány megkérdezte a gyerekeket

A gyerekek szerint elsősorban az tenné biztonságosabbá az iskolát, ha senkivel sem bánnának csak azért rosszabbul, mert különbözik a többiektől (56 százalék), és ha több olyan felnőtt szakember dolgozna az iskolában, akihez bizalommal fordulhatnak a problémáikkal (46 százalék). Ez derült ki a Te hogy látod? kutatásból, amiben több mint 5000 gyerek vett részt 2019-ben.

Feszítő kérdések

Az iskolarendőrség hírének megjelenésére a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány is gyorsan reagált: a szervezet a Facebook-oldalán arra hívja fel a figyelmet, hogy az iskolai erőszak csak akkor kap nagyobb nyilvánosságot, ha azt diák követi el tanárral szemben, vagy ha már súlyosabb testi sértésről van szó. – Az nem hír, ha a diákok kiközösítik, csúfolják egymást, vagy online bántalmazás történik, esetleg a tanár szégyeníti meg a tanulót szóval vagy tettel. Holott ezek azok az esetek, amelyek az iskolák mindennapjaiban előfordulnak – szögezi le a civilszervezet. Az iskolai életet számos konfliktushelyzet és az azokból fakadó megoldatlan kérdés feszíti. Az alapítvány szerint ilyen például az, hogy tudják-e a diákok, hol húzódik a határ csíny és bántalmazás között, tudják-e a tanárok, mit tegyenek, ha bántalmazza őket egy diák. Az is felmerül, tudják-e a diákok, hogy kitől kaphatnak segítséget, ha őket bántalmazza egy tanár, vagy egy másik diák. Egyáltalán: mikor és kitől lehet segítséget kérni, és hogyan lehet megelőzni a bántalmazást? A Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány szerint érdemes elgondolkodni azon, hogy ezekre a kérdésekre vajon az iskolaőrök tudják-e jobban a választ, vagy inkább „azok az intézményvezetők, pedagógusok, szakemberek és diákok, akik egy közösséget alkotnak, ismerik egymást, a környezetet, a családokat”. A szervezet hangsúlyozza: legyen zéró tolerancia a bántalmazással szemben, akár diák, akár tanár követi el. Kezdeményezik, hogy legyenek megkérdezve az iskolaigazgatók, a pedagógusok és nem utolsó sorban a gyerekek arról, mi lenne a legnagyobb segítség nekik. Az alapítvány NEMECSEK elnevezésű programja abban segít, hogy a gyerekekkel foglalkozó közösségek – iskolák, óvodák, sportegyesületek és egyéb szervezetek-–megtalálják a saját válaszaikat a biztonságos együttműködésre, és létrehozzák saját gyermekvédelmi irányelvüket.

Tudtad, hogy a legtöbb cikkünk fizetőkapu mögött van?

Regisztrálj, és nézz meg
5 előfizetői tartalmat
ingyen!