Magyarországon egyelőre nincsenek arra vonatkozó kutatások, hogy mekkora a mentális betegségekkel együtt élők iránti előítélet, stigmatizáció. Egy hazai felmérés most ezt szeretné feltérképezni, dr. Simon Lajos egyetemi docens azt is elmondta, miért fontos ez.

Mi történt?
Online lakossági kérdőív készült a mentális betegekkel kapcsolatos attitűdök vizsgálatához. Fontos lépés lehet ez a pszichés betegséggel élők számára.

Miért fontos?
Magyarországon még mindig ciki pszichés problémával orvoshoz fordulni, miközben százezreket érintenek az ilyen jellegű megbetegedések. Pedig a környezet szerepe legalább akkora mint a betegé, hiszen a szégyenérzet, a mentális betegségeket övező tabuk akadályozzák az érintetteket abban, hogy minél hamarabb szakszerű segítséget kapjanak és teljes életet tudjanak élni. 

Százezreket érint itthon a depresszió

Az európai társadalom egyharmada küzd kezelésre szoruló pszichés zavarral, sőt, a mentális zavarok gyakorisága folyamatosan emelkedik. Ha csak a depressziót nézzük, a WHO adataiból kiderül, hogy 2013-ban globálisan 264 millió ember szenved tőle. A depresszió gyakorisága itthon is nagy problémát jelent: ma Magyarországon ez a kórkép a tartós munkaképesség-csökkenés harmadik leggyakoribb oka. Az előfordulást tekintve a depresszió, a szorongás, majd a szenvedélybetegségek és a demencia a leggyakrabban előforduló betegségek. Bár a számok indokolttá tennék, Magyarországon a mentális betegségek mégsem kerültek be a kiemelt figyelmet igénylő népbetegségek körébe.

Töltsd ki te is!

Töltsd ki te is! A kutatás részét képezi az a teljes lakossághoz szóló, nyilvános, anonim, online kérdőív, amely itt érhető el.  Minden kitöltés számít,  ugyanis lényeges adat a lakosság véleménye, hozzáállása.

,,A nem bipoláris depresszió éves előfordulása itthon 7,1 százalék, ez kicsit magasabb mint az európai átlag, amely 5 százalék.  A depresszió 1990-ben a 4. leggyakoribb oka volt a teljes egészségben megélt életévek elvesztésének. 2010-ben már a harmadik kiváltó ok lett, és az előrejelzések szerint 2020-ra  a 2. helyet fogja elfoglalni”  – ezt már dr. Simon Lajos egyetemi docens, pszichiáter pszichoterapeuta mondja, akinek vezetésével egy magyar kutatócsoport a mentális zavarral élőket érintő stigmatizáció felmérésére és a hazai antistigma programok hatásvizsgálatára vállalkozott.  A felmérések mind az érintettek, mind az egészségügyi és szociális területen dolgozók, valamint a lakosság körében zajlanak, ennek egyik része a kérdőív, amelyet a keretesünkben is megtaláltok.

Egy cukorbetegtől is elfordulnál?

Itthon, és még sok helyen a világban, a pszichés betegségek gyakorisága mellett a másik nagy probléma egy berögzült szemléletmód, miszerint a „lelki problémákkal” szakemberhez fordulni gyengeség, a pszichiátriai betegségek pedig egyenesen szégyellnivalók. Ebből kifolyólag sok érintett nem mer beszélni, és nem mer segítséget kérni, a kezeletlen pszichés problémák pedig számos szövődménnyel járhatnak. Például a kezeletlen depressziós betegek 5-10 százaléka öngyilkosság következtében hal meg és több mint egyharmaduk kísérel meg öngyilkosságot. Másrészt a pszichés betegséggel küzdő ember fizikai egészsége könnyebben megroppanhat, bizonyított tény, hogy ezek a problémák rombolják az immunrendszer hatékonyságát is, így kiszolgáltatottabbá tesznek fertőző betegségekkel szemben, és növelik a daganatos megbetegedések kockázatát.

A pszichés betegséggel együtt élők megbélyegzése mai is gyakori jelenség: nemzetközi adatok alapján minden második mentális zavarral élő tart attól, hogy betegsége miatt igazságtalan bánásmódban lesz része.

Közel egyharmaduk tapasztal mentális zavarával kapcsolatba hozható hátrányokat a munkavállalás területén, csaknem minden ötödik beteg számol be nehézségekről a pénzintézetekkel, biztosítókkal való együttműködésben. Sajnos a betegek részéről a diszkriminációra irányuló tapasztalatok az egészségügy területén is általánosak, ami leggyakrabban a tünetek bagatellizálásában érhető tetten. 

Magyarországon egyelőre nincsenek arra vonatkozó kutatások, hogy mekkora a mentális betegségekkel együtt élők iránti előítélet, a stigmatizáció, és a diszkrimináció. A jelenlegi kérdőívvel, amelyet egy nemzetközi, 30 ország kutatóival együttműködő hálózat, az Indigo validál, az az elsődleges cél, hogy ezt feltérképezzük, a kinyert adatok alapján pedig egy nemzetközi antistigma programot hozzunk létre. Ha meglesznek a kutatás eredményei, azokat össze lehet majd hasonlítani a nemzetközi adatokkal, amelyek segítségül szolgálhatnak egy hatékony antistigma programok kialakításában”  – magyarázza a docens.

Ilyen programok eddig is léteztek Magyarországon, a Moravcsik Alapítvány a helyzet változásáért indította el tíz évvel ezelőtt az antistigma programjait. Az alapítvány a rehabilitációs célú foglalkoztatáson és a bentlakás nélküli ellátáson túl pszichiátriai és idegrendszeri kutatásokat szervez, támogatja a lelki betegségek megelőzésével és gyógyításával kapcsolatos oktatást, és a társadalom mentálhigiénéjének javításán, pszichiátriai kultúrájának emelésén dolgozik. Kiemelten foglalkoznak a társadalmi érzékenyítéssel, programjaikkal az a cél, hogy az azokon résztvevők tapasztalat útján szabaduljanak meg az előítéletektől.

A személyes élmény lehet az előítéletek ellenszere

Dr. Simon Lajos szerint egy befogadó, toleráns környezet, a mindennapi biztonságot, a minőségi életet jelenti egy mentális betegséggel élő számára. A család, barátok, munkatársak rengeteget segíthetnek abban is, ha felhívják az illető figyelmét megváltozott viselkedésére, a jelentkező tünetekre, és ezáltal segítenek neki szakértő kezekbe jutni. Egy befogadó társadalom pedig lehetőséget adhat számukra, hogy kiteljesedjenek a munkában, és az élet egyéb területén, de egyelőre az a tapasztalat, hogy a pszichés betegek alkalmazása ijesztő a munkavállalók számára. A környezet elutasító magatartása miatt az érintettek gyakran izolálódnak, elvesztik az önbizalmukat, nehézzé, vagy lehetetlenné válik számukra az integráció, és az sem ritka a felépült betegek részéről, hogy a saját családjuk is elfordul tőlük. A docens tapasztalata az, hogy az antistigma programok tudnak ezeken az attitűdökön változtatni.

“Olyan élmények ezek, amiket nem lehet helyettesíteni egy előadással, vagy egy plakáttal. Az egyik program keretében például egészségesek és betegséggel élők festettek együtt úgy, hogy nem tudták, kinek van mentális problémája. Ezeken a programokon személyes tapasztalat útján változtatunk az előítéleteken és oldjuk fel a pszichés betegségekhez tapadó félelmeket. A nemzetközi szakirodalom szerint is a leghatékonyabb az előítéletek felszámolására személyes felismerés” – magyarázza Dr. Simon Lajos, hozzátéve, hogy a betegséggel élők védelmére hozott jogszabály módosításokhoz elengedhetetlen, hogy a társadalmi szemléletmód megváltozzon. Ezen dolgoznak az antistigma programok szervezői, melynek most első lépcsőfoka az említett kérdőív, vagyis a mentális betegségekkel küzdőkkel szembeni előítéletes viselkedés feltérképezése.

(Kiemelt kép: Unsplash)

Próbáld ki most ingyen!

Regisztrációdért
5 előfizetői tartalmat
megnézhetsz. Te döntöd el, melyiket.