Nincs más dolga, mint hogy az alábbi altípusok között beazonosítsa a sajátját, és máris újragondolhatja azokat a hibákat, amelyektől folyton elveszti az időérzékét.
A LÁZADÓ
Ki nem állhatja a korlátokat, mert úgy érzi, ha beszorítják, biztos, hogy elmegy mellette az élet. Kimondottan frusztrálják a határidők, és nem rajong a „to do”-listákért sem, semmiért, amitől valóban tervezhetővé válna a napja. A lázadó asztalán általában halomban állnak a feladatok, de ha megjön a kedve hozzájuk, hatékonyan dolgozik. Ritkán érkezik időben, de abban reménykedik, hogy egy nap majd megbarátkozik a kötelezettségekkel, sőt élvezni is fogja őket. Nos, ez nem annyira reális elvárás, jobb, ha inkább tudatosan igazít a hozzáállásán.
Így változtathat:
»Most őszintén: tényleg élvezi a fekete bárány szerepet, akire eleve úgy néznek, hogy úgysem lehet vele igazán számolni? Lepje meg a környezetét, és időnként egyszerűen csak alkalmazkodjon a tervekhez!
»Nem sok bosszantóbb van annál, mikor az utolsó pillanatban borul egy program… a lázadó pedig simán lefújja a jelenését, ha arra támad kedve. Gondoljon bele a másik helyzetébe ilyenkor, aki várta, készült az alkalomra, és tisztelje meg azzal, hogy nem borít a hangulatától függően!
»Jelezze előre a bizonytalanságát! Ha már akár napokkal előtte is tudja, hogy jelentős késéssel érkezik, jelezze előre. Így elejét veszi a sértődésnek, és megbízhatóbbnak tűnik fel a többiek szemében.
AZ ÖRÖK HALOGATÓ
A legtöbben szeretjük tologatni a teendőket, de van, akinél ez jóval több alkalmi hóbortnál. Egyes magyarázatok szerint főként azért halogatunk, hogy fontos információkhoz jussunk egy döntéshez, és ezáltal könnyebben elérjük a célunkat.
A halogatóra nagy terhet rak a döntéskényszer, ugyanakkor kicsit patthelyzet, hiszen sokszor éppen az időhúzás miatt marad le fontos dolgokról. A határidőkkel hadilábon áll, ezért a végén mindig komoly hajrát kell futnia, nem tudja jól beosztani a feladatokat. Hol itt a probléma? A halogatók élete folyamatos stresszben telik, ráadásul az állandó feszültség és az utolsó pillanatra hagyás sok hibalehetőséget rejt magában. Azt gondolja, hogy az állandó rohanás okozta adrenalin viszi előre? Tévedés! Több kutatás is bebizonyította már, hogy a halogatók rosszabbul teljesítenek nyomás alatt, mint akik nem halogatnak.
Így változtathat:
»Ismerje fel (és el), hogy a halogatás mit üzen önnek! Ha valamibe nagyon nem akaródzik belevágni, az azt is mutathatja, hogy egyáltalán nem hozza már lázba a dolog. Íme egy trükk a kritikus zónában: készülődnie kéne lassan, de semmi kedve hozzá? Csináljon valami olyat, amit teljes erőbedobással és örömmel tud végezni. Utána ezzel az energiával sokkal lendületesebben tud majd elindulni, mintha azon kattogna, mennyire nincs kedve.
»Semmiképp se várja, hogy pusztán az elhatározástól azonnal tűpontos lesz. Kis lépésekben alakítson a szokásain, hiszen már az is eredmény lehet, ha a szokásos tíz percből öt percet sikerül behoznia. Ha sikerrel jár, nyugodtan jutalmazza meg magát, de figyeljen rá, hogy akkor is legyen valami következménye a tetteinek, ha nem tud javítani a részidején.
…
A cikk még nem ért véget, a folytatást a Nők Lapja Ezotéria 2019/6. lapszámában olvashatjátok el.
Szöveg: Bakos Zsuzsi
Nyitókép: Getty Images